Tündérkertek

Az istálló melletti kiskapu a kertre nyílott, ahol tündérek lakoztak.

A fák az égig értek, göcsörtös törzsükben jóságos szellem a huhogó banka vert tanyát, alkonyatkor, a málnásból bújtak elő a bozontos sün manók. A lugas alatti, lámpafény magához édesgette a kert lakóit. A boszorkánylepke is rendre megjelent és esténként kihallgatta a felnőttek csendes szavát. Vadribizli sövény zárta le a mezsgyét, előtte faiskola nevelte az oszlopnak való „ákácfát”. A gyümölcsökre már nem emlékszem pontosan csak néhányuk neve él bennem ma is.

Tavasszal türelmetlenül figyeltük a színesedő májusi cseresznyét, és órákon át csüngtünk a fekete ropogóscseresznye lombjain.

Nyár elején az illatos rózsabarack volt a kedvencünk, aratás kezdetén már a péterpáli almát majszoltuk, meg a cigányalmát, de nagy becsben volt a piros pozsgás nyári piros is, mert abból már a piacra is jutott. Az árpaérő körte akkor jelent meg a padlásról, amikor már zsákolták a búzát, de a kert ura mégis a terebélyes nácikörte volt, nagyságának, bőségének mézédes gyümölcsének nem akadt vetélytársa. Augusztusban indult a szilvák sora, a kék magbaváló, a kásás és a duránci ringló. Az asszonyok üstben főzték a lekvárt, cukor nélkül, keményre, mert a csuporban, szilkében úgy is elállt. Ősszel a szedtük a téli almát és a körtét: a viaszos tapintású rozmaringos, az arany parment meg a foltos jonatánt, a cirmos vilmost - és a küffer körtét. Amikor a szunnyadó kertet meglepte az első dér akkor jött el az ideje a naspolyának, az volt a téli csemege, olykor kitartott egészen tavaszig. 

Aki gyümölcsösében vagy apró hobbikertjében régi gyümöcsfajtákat szeretne telepíteni sajnos nem tud, mert a faiskolákban, gyümölcsészetekben nem vásárolhatók. Nincsenek, kivesztek, eltűntek, feledésbe merültek, többségük nevét sem tudjuk már. 

Az őshonos fajták itt alakultak ki, itt erre a tájra erre a talajra és éghajlati viszonyokra tenyésztették ki őket őseink.

Szaktudással, türelmes odafigyeléssel, fárasztó munkával. A mai korszerű környezeti szemlélet szerint rengeteg előnnyel rendelkeztek. Ellenállóak voltak a kórokozókkal szemben, legtöbbjüket nem is kellett vegyszeresen kezelni, valójában nem volt rá szükség, mert az agyonmérgezett gyümücsészet  előtti korszakban a kertekben még nagy számban voltak megtalálhatók a kártevők  természetes ellenségei. Egy-egy kertben több száz fajuk (!!!) biztosította az egyensúlyt. 

Milyen tájfajták maradtak fenn a Vajdaságban?

Az az igazság, hogy a feketicsi meggyen kívül más gyümölcs nem jut eszembe. Pedig voltak annyi bizonyos, csakhogy ez enyészet vas foga és az újat a nemesebb a szebbet a kifizetődőbbet kínáló piac megtette hatását. Hol vannak már a tiszai bosztányok, a sáros rétek gyümölcsfái, melyek még a fokgazdálkodás emlékét őrizték. Különleges fajták voltak ezek melyek nagymértékben alkalmazkodtak a rossz minőségű öntéstalajokhoz.

Említhetném a Szabadka-Horgosi homokvidék száraz buckasoraiban viruló régi kerteket is, melyek évszázadokon át dacoltak a vízhiánnyal és a szélsőséges időjárással.

Nagy hiba lenne örökre elveszíteni őshonos fajtáinkat, mert a ránk hagyott értékek nélkül mi magunk is szegényebbek lennénk.

Szerencsére az 1980-as években Magyarországon elindult egy mozgalom melynek célja a tájfajták feltérképezése, helyi és országos adatbázis, illetve fajtagyűjtemények létrehozása volt. Az ötletgazda Kovács Gyula pórszombati erdész volt, az ő birtokán létesült először olyan génbank, amiben a régi gyümölcsfák oltványai találhatók.  A projekt állami támogatásban részesült és jelenleg 120 génbankban több ezer ősi magyar gyümölcsfajtát őriznek és sikeresen szaporítanak.

- Valamennyiünk érdeke, hogy a Kárpát-medencében régóta termesztett gyümölcsfajták, illetve tájfajták fennmaradjanak, újrahonosodjanak. A génbankként is működő Tündérkertek arra jöttek létre, hogy megmentsék a régi, jól bevált gyümölcs- és fafajtákat, mert ezek a növények olyan tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyekre egyre inkább szükség lesz a klímaváltozás miatt, például nagy a szárazságtűrésük – hangsúlyozta egyik beszédében Áder János államfő.

Végső ideje, hogy nálunk Vajdaságban is több figyelmet fordítsunk őshonos tájfajtáinkra. 

Ezt a munkát nekünk magunknak kell mihamarabb elvégezni nem halogathatjuk tovább, mert félő, hogy az idő múlásával nem teremteni szeretnénk majd a kultúrát, hanem átvenni vagy másokéhoz igazodni. Rajtunk áll, hogyan tudjuk közösségi gondolattá tenni az értékőrzést, hogy segítségével felépíthessük a jövőt.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napján mindenki oltson, ültessen egy fát nagyszülei hagyatékából, ezzel őrizze meg a jövőjét (Kovács Gyula)

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon