A Kanizsai járás – Különleges Értékű Táj

HULLÓ

Szabadkáról Magyarkanizsa felé haladva, ha időm engedi, rendszeresen meglátogatom a régi út mentén sorakozó kunhalmok egyikét.

Kedvencem a Nagyhalom.

Amikor felkapaszkodok a tetejére, nem teszek semmit, perceken át csak ülök csendesen, lebegek a semmiben, úszok az időtlen időben, bámulom az alföld művészien tömörített palettáját, és hagyom, hogy hajamat kócolja a szilaj pusztai szél. Színek és fények, hangok és hangulatok, szereplők és események peregnek előttem, sorjában ahogy az egymást követő évszakok.

Lábam előtt hever a végtelen határ.

Ha északra fordulok, a ködös távolból csak sejtem a horgosi templom kecses tornyát, mellette húzódnak az ősi titkot őrző Vastorok lankái. 

Keletre szigetként emelkedik Martonos magaslata, majd Magyarkanizsa épületei és gyárai takarják az tiszai ártér zöldjét.

Alattam szinte karnyújtásnyira apró pusztai falucska, Kishomok bokortanyái sorakoznak, tőle délre a Kapitány-réti halastó nádasai. Nyugatra a szikesek fölé, várfalként emelkedik a bácskai löszhát, alatta apró patak, a Kőrös-ér gyűrűzik.  Partjain kicsiny falu, Kispiac gyöngyfüzér házai láthatók, majd újra északra fordulva Királyhalom gyümölcsfái és a Szelevényi erdő amorf foltjai zárják a látóhatárt.

Jó volt ott üldögélni egykor is, tele hévvel és reménységgel, feltárni az ismeretlent, védeni az értéket, helyrehozni, amit elrontottunk. Ez volt a hitvallásunk. Jó volt ott elbújni a zakatoló világ elől a pusztítás éveiben is, amikor népellenségnek tekintették a magamfajtát, aki kétkezű munka helyett, égi madarat számlált és nem tudott betelni a tavaszi kamillafolyamok gyönyörével, aki szomját oltotta a Csodakút hűs vizében.

A terület gazdagsága, tájainak sokszínűsége, változatossága, már hosszú ideje vonzotta a kutató terepi biológusokat, és korán megfogant a gyakorlati természetvédelem szükségessége. Már az 1970-es években Dr. Mikuska József, kora előtt haladva, szorgalmazta annak lehetőségét, hogy a tiszai madárvonulás (mai értelemben ökológiai folyosó) szempontjából fontos szikeseket, füves pusztákat és tavakat, le kellene védeni, jobb esetben felvásárolni, és ez irányban konkrét lépéseket is tett, a nemzetközi természetvédelmi szervezeteknél.

Az első szakmai javaslatot, a szabadkai székhelyű Csornai Richárd Ökológusok Egyesülete tette meg, amikor 2003. december 12-i keltezésű, beadvánnyal fordult az akkori Szerb Természetvédelmi Intézet újvidéki tagozatához (ma Tartományi Természetvédelmi Intézet), mely szerint javasolta a Kapitány-rét teljes körű védelmét. A hivatal hamarosan pozitívan válaszolt és megkezdődött a szükséges adminisztratív részletek kidolgozása. Döntés azonban, ki tudja mi okból, nem született. 2012-ben történt a következő próbálkozás, amikor négy helyi jellegű környezetvédelmi egyesület, a magyarkanizsai Zöld Világ és a LandArt, az oromhegyesi Green Force és a kispiaci Together, adott be kérelmet a tartományhoz, de jelentős előrelépés akkor sem nem történt. 

Egy pozitívabb forgatókönyv szerint, ritkábban a józan ész érvek, de általában egy-egy konkrét eset, kérelem, vagy beruházás kapcsán válik újra aktuálissá a téma, de gyakran ez már túl későn történik amikor már nincs mit megvédeni. Ezért kaptam fel a fejem a hírre, hogy természetvédelmi terület alakul a kanizsai járáson. Háromszor elolvastam a Tartományi Képviselő ház beterjesztését, nem hittem a szememnek. Hosszú hallgatás után, amikor már senki sem hitt benne, amikor már lemondtunk róla, amikor már úgy tűnt, hogy kárbaveszett a sok-sok fáradozás, és a dokumentumok csupán az irattárak egy-egy számmal és felirattal ellátott örökre elfeledett aktái között maradnak, (számomra, aki aláírásával látta el az első beadványt), váratlanul, mégiscsak megszületett a döntés, melynek már hosszú-hosszú ideje meg kellet volna történnie. 

Most, újra itt lógatom a lábam a Nagyhalom tetején, talán a számadás idején, amikor már nem a valós események sora, inkább csak érzelmi attitűdök kusza fonadéka él bennem és letisztult tekintettel követem a Tisza opálos vonalát. Szívem egyrészt repes az örömtől, másrészt szorong az aggodalomtól.

Vajon tudunk-e élni a lehetőséggel és kihasználva a csillagok pozitív állását, mely ebben az esetben nekem, a hatalom megértését és törődését a jelenti ügyünk iránt, vajon jó döntéseket hozunk-e a különböző testületeken, fórumokon, hogy az újonnan alakult természetvédelmi terület, a Kanizsai-járás Különleges Értékű Táj a jövőben valós és hatékony oltalmazója lehessen a természet -és az ember alkotta értékeknek.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon