Cselekvő ünnep mely mindannyiunk jövőjéről szól

HULLÓ

"E héten volt a Föld napja, április huszonkettedikén, s mi ismét fogadkoztunk, jók és rendesek leszünk, gondoskodni fogunk róla, hogy még sokáig élhessen. Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul."

(Szakonyi Károly: Földanyánk hátán)

Idén nem szaporodtak az ásóbékák.

Esténként lassan, óvatosan vezettem a tóparti aszfalton, de nem találkoztam velük. A szárazság miatt maradt el márciusi nászuk.  Más tájakon remélem sikerült megfelelő ivóhelyet találniuk, de itt a homokháton, nagy a baj.

Egykor a Duna-Tisza közét borító homokvidék déli pereme ezer tó országa volt. Vadvizek borították a tavaszi semlyéket, bennük ezerarcú élet kacagott. Emlékeimben, mint a "szép formákat néző" kaleidoszkóp képei úgy peregnek a kavargó változások, mert idővel a táj színei egyre halványultak és szürkére koptak, végezetül egysíkú amorf folttá sűrűsödtek.  Az a táj melyet otthonnak nevezek élhető volt és biztonságos, ismerős és barátságos. 

Egy ideje azonban másként érzek.

Pontosabban már nem érzem melegének oltalmát. Olykor tehetetlen borzadály nyomaszt, mint amikor szenvedést látok, de nem segíthetek. Része vagyok otthonomnak sorsa az én sorsom is.  Ha fakulnak színei, szemem is veszít ragyogásából. Ha elfogynak kincsei koldusbotra jutok én magam is. Ahogy fogynak Isten teremtményei, testrészeim csonkulnak nekem is. Még soha nem élt ennyi ember és haszonállat a Földön, és még soha nem fogytak ilyen ütemben a vadon élők.  A tudomány szerint a hatodik tömeges kihalás korába léptünk, melyben a fajok a vártnál százszor gyorsabban pusztulnak. Az a néhány űrhajós, aki a világűrből láthatta bolygónkat csodás és feledhetetlen élményről beszélt. Kéklő égitest a világmindenség végtelen homályában.

–  Halványkék pötty, egy porszem a napsugárban függve, egyetlen otthonunk.  Rajta van mindenki, akit szeretsz ... az összes örömünk és szenvedésünk.  Szeretik vagy sem ebben a pillanatban a Föld az a tér ahol helyt kell állnunk - fogalmazott Carl Sagal Pale  Blue Dot című könyvében.

Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni nem kell sem űrhajósnak sem szuperhősnek lennünk. Elég ha helyben cselekszünk ahol élünk, otthonukban a szülőföldön, amit ismerünk, szeretünk és tisztelünk, ahol gyermekeink jövőjét látjuk.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon