Beporzók

Amikor a júdásfa csupasz ágain megjelennek az első virágok, hírük gyorsan terjed.  A lila színben pompázó korona messze földről édesgeti magához az utódaikat, nektárral és virágporral tápláló rovarok százait. Nem teszi önzetlenül, valamit valamiért. Ő táplálékot ad, a vadméhek pedig elvégzik a magvak kialakulásának első feltételét, a beporzást. Így van ez évmilliók óta, együtt fejlődtek a végtelen időkön át, a virágos növények és rovarok milliói.

A nagy termetű kék farontók brummogása adja meg a tavaszi nász kezdetének alaphangját, majd a csíkos potrohú földi poszméhek követik őket, rendületlenül. A környéken még fellelhető természetes, vagy természetközeli élőhelyekről érkeznek. Rétekről, dűlőutakat szegélyező gazosokból, ligetes erdők pereméről, tanyasi mezsgyékről. Fészkeiket a földbe, meredek löszfalba, homokdűnék oldalába, fák odvaiba, vagy nádszálak üregébe építik. Egyesek népes családokat alkotnak, sokuk azonban magányosan éli le rövid életét.

A zengőlegyek mellett a bányász-, acél-, darázs-, karcsú-, vagy a szabóméhek csak néhány család, melybe a Vajdaságban előforduló 238 beporzást végző rovar besorolható. A kutatásuk még nem fejeződött be, mert korábban oly annyira keveset foglalkoztunk velük, hogy manapság is tartogatnak meglepetéseket.

Néhány évvel ezelőtt a tudomány számára új fajukat írta le Dr. Ante Vujić, az újvidéki egyetem professzora.

A pannon zengőlégy Eumerus pannonicus csupán Észak-Bánátban a mokrini szikeseken fordul elő, sehol másutt a világon. Dr Zlata Markov kutatásai alapján legtöbb fajuk (158) a lombhullató elegyes erdőkben él, réteken 124 képviselőjüket mutatta ki, természetközeli élőhelyeken 62 fajuk tud megtelepedni, míg az intenzíven művelt mezőgazdasági területeken csupán 8 beporzást végző rovar tudott fennmaradni. Csupán nyolc, ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Mert, szükség van rájuk az nem kérdés, de hogy miért bánunk velük ilyen mostohán az komoly aggodalomra ad okot.

A méhek hallatán általában a méz jut eszünkbe.

A polinátorok, beleértve a házi méhet is, méztermelésétől 50-szer többet ér a beporzással biztosított a termesztett növényi kultúrák hozama, mely világszerte dollármilliárdokban mérhető.  A polináció (beporzás) nagy részét a házi méhek végzik, de 30 %-át mégis a vadméhek oldják meg, vagy pontosítva oldották meg egykor amikor még volt belőlük elegendő, mert nagy részüket akarva-akaratlanul, kiirtottuk.

Csupán nyolc maradt belőlük, nyolc csodalény, mely kitart a végsőkig a monokultúrák rideg, egyhangú és agyonmérgezett világában.

Manapság mind gyakrabban jelennek meg cikkek a természeti erőforrások többek között az élő szervezetek gazdasági jelentőségéről, és most nem a halászatra és vadászatra gondolok. Konkrétan pénzben kifejezve mennyit jelentenek nekünk a beporzó rovarok?

Kiderült, hogy Vajdaságban átlagosan, több mint 200 millió euró értéket valósítanak meg éves szinten. Ami természetesen az aktuális vetési szerkezet és a területi nagyságrendek függvényében évről évre, más és más értéket eredményez.  Lehetne több is, de nem becsültük meg őket, nem ismertük fel bennük önzetlen jótevőinket.

Miért tűntek el a vadméhek, tesszük fel a prózai kérdést, amire persze hosszasan és egészen röviden lehetne megadni a választ.

Élőhelyeik elvesztése, tápnövényeik hiánya és a gyilkos rovarirtó szerek fokozott alkalmazása okozta pusztulásukat. Okulni kell a múlt hibáiból, mert változik a világ és a kutatások tükrében újabb döntéseket kell hoznunk. Jelenleg az amerikai és a nyugat-európai mezőgazdaság a megporzáshoz komolyan viszonyul, mint korábban.

A házi méhek tudatos telepítése, illetve szerződtetése mellett, rengeteg pénzt fektetnek az egyhangú vetések által lepusztult mezőgazdasági területek helyreállítására, rehabilitációjára. Olyan változatos élőhelyekkel tarkított ligetes tájszerkezet kialakításán dolgoznak, ahol újra megjelenhetnek a korábban gyomoknak minősített vegetáció őshonos elemei. Nem a méhek iránti szeretet, tisztelet esetleg empátia vezérelte döntésről van szó (azért még nem tartunk itt), csupán egyszerű számítással eljutottak addig a pontig amikor már nem kifizetődő a méregdrága vegyszerek alkalmazása (lásd a méhek első számú közellensége a neonikotinoidok megjelenése milyen óriási károkat okozott), mert a nagyszámú beporzó rovar jelenléte már önmagában is bőséges termést, az-az nagyobb bevételt jelent. Ilyen tök egyszerű az algoritmus, de félek, hogy mégsem az.

Vajon még hány növény-, állat- és gombafajnak kell kipusztulnia ahhoz, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon a bölcs tájhasználat elve, mely szerint egy harmonikusan sokszínű környezetben megférnek egymás mellett a termesztett haszonnövények és kártevőik természetes ellenségei is. mely életteret, de egyben új esélyt biztosít majd, többek között a beporzóknak is, ingyen napszámosainknak, akiknek, míg világ a világ nagy-nagy hálával és köszönettel tartozunk.

–  Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl - állítólag Einstein mondta egy alkalommal.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon