Az elsivatagosodás és az aszály napja

HULLÓ

Már évek óta, június 17-én körbejárom az egykori vízjárta területek, a tavak, mocsarak, lápok, patakok még felismerhető vagy a már felismerhetetlenségig megváltozott medreit. Két dolog vezérel: a világnap, ugyanis az ENSZ közgyűlésének 1995-ös határozata értelmében ezen a napon fogadták el Párizsban az elsivatagosodás és szárazság elleni küzdelemről szóló konvenciót.

Kevésbé ismert és hirdetett világnap, pedig jó okunk van rá, hogy számunkra a legfontosabb legyen.

A klímakutatók előrejelzései szerint ugyanis a Kárpát-medence délkeleti területei, beleértve egész Vajdaságot, Spanyolország után Európa legjobban sújtotta régiója, ahol a vízhiány aggasztó méreteket ölt, ahol a természetes vegetáció mindinkább félsivatagi jelleget ölt, ahol a legnagyobb mértékű (nemcsak Európában) a termőföld pusztulása, ahol a természetes ökoszisztémák átalakítása hamarosan elérheti 90%-ot.  A sokéves átlag alapján a Tisza-völgy kapja a legkevesebb csapadékot, az éves csapadékösszeg nem éri el az 500 mm-t.

Hosszú adatbázisok bizonyítják a korábbi feltételezéseket, hogy az éghajlatunk melegebbé és szárazabbá vált, melynek eredményeképpen a növekvő vízigények mellett csökkenni fognak az ökológiai és a hasznosítható vízkészletek.

A statisztikai adatoknak hiszünk vagy nem hiszünk, de mivel nap mint nap látjuk, és saját bőrünkön tapasztaljuk, micsoda változások történtek környezetünkben, néhány röpke évtized alatt és kénytelenek vagyunk elfogadni a keserű valóságot. Kiszáradó kultúrsivataggá vált/válhat szűkebb pátriánk, amennyiben tovább folytatjuk természeti kiváltságaink kizsákmányolását.

Ma világszerte több mint kétmilliárd hektár termőföld válik használhatatlanná, míg az élelemiszer utáni szükséglet egyre csak növekszik ennek következményeként, 2030-ra az élelmiszer-előállítás további 300 millió hektár földet igényel majd.

Becslések szerint csak a divatipar 35%-kal több földet fog felhasználni, ami több mint 115 millió hektárnak felel meg. A Föld méretei és készletei pedig végesek, tehát a problémát nem erdőirtással, mocsarak lecsapolásával, rétek feltörésével kell majd orvosolni.

Hogyan?

Elsősorban étrendünkben és viselkedésünkben bekövetkező változásokkal – például az élelmiszerpazarlás csökkentésével, a helyi piacokról történő vásárlással, a ruhák cseréjével ahelyett, hogy mindig új terméket vásárolnánk – felszabadíthatjuk a termőföldet más célokra és csökkenthetnénk szén-dioxid-kibocsátásunkat is.

A világnap egyik célja megváltoztatni a közvélemény attitűdjét az elsivatagosodás és a talajromlás vezető mozgatórugója iránt, ami nem más, mint az emberiség könyörtelen termelése és fogyasztása.

„Ha a tovább is a szokásos módon termelünk és fogyasztunk, akkor lemerülnek a bolygó képességei, hogy fenntartsa az életet. Jobb döntéseket kell hoznunk arról, hogy mit eszünk és mit viselünk, hogy megvédjük és helyreállítsuk a földet.” – áll a világszervezet üzenetében.

A másik dolog, ami június 17-én a világnapnál talán jobban motivál a remény, hogy mégis vizet találok, újra hullámzó kékség csillan fel a zsombékok között.

Június nálunk Medárd püspökhöz köthető időszak, amely szerint ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. Valójában a negyven nap csak jelképes jelentőségű, hivatalosan ezt nyári monszun jelenségnek hívják a meteorológusok. Monszunnak azokat a hatalmas méretű esőzésekre szokták nevezni, amelyek Dél- és Délkelet-Ázsiában jelentkeznek nyáridőben, amikor a tikkasztó meleget hatalmas zivatar kíséretében hosszan tartó esőzés váltja fel.

Ez a jelenség Európában is előfordul, szerencsére sokkal enyhébb formában. A kontinens belső területei felmelegednek, a felemelkedő meleg légtömegek helyébe az Atlanti-óceán felől újabban a Mediterrán térségéből is, hűvös, páradús levegő áramlik fölénk. Ezért június térségünk legcsapadékosabb hónapja. Évek óta már a hirtelen lezúduló vízmennyiség sem tudja pótolni a vízhiányt, tovább csökken a talajvíz szint, az elmaradó téli és tavaszi csapadék hiányát a júniusi esők sem tudják pótolni.

Nagy a baj, melyre már a mezőgazdasági szakemberek és a minisztériumi tárcák is reagáltak, de komoly támogatások hiányában kevesen tudják önerőből biztosítani a szerkezetváltáshoz szükséges eszközöket. A szomszédos országok vízügyi stratégiái már hosszú ideje a vízkészletek megőrzése felé orientálódnak. 

Egyik első lépésként a csapadékvíz felfogását kellene tudatosítani és műszakilag megoldani. Öntözzünk esővízzel, mint nagyapáink tették, amikor szinte minden portának, udvarnak megvolt a saját esővizes kútja, amivel mostak, tisztálkodtak és a kertet locsoltak.

Miért nincsenek ma esővizes kutak, miért alakított ki a csapvízzel érkező jólét pazarló életfelfogást az emberekben?

Ehelyett ivóvízkészletünket pazaroljuk gyümölcsöseink öntözésére, utcáink takarítására nem beszélve ipari létesítményeink igényeiről. Néhány évtized múltán, amennyiben minden marad a régiben, vízhiánnyal küszködő unokáink -- mert voltaképpen túlfogyasztásunkkal az ő jövőjüket lehetetlenítjük el -- kénytelenek lesznek elhagyni az ősi földet, amire már ma is találunk számtalan példát. Gondoljunk csak kiüresedett magyarlakta falvainkra.

Szerencsére pozitív példákat is tudunk említeni a világnap kapcsán. Óriási beruházások indultak Vajdaság-szerte, hatékony öntözőrendszerek kiépítésével. A korábban száraz csatornák helyett, amelyek hosszú éveken át csak a csapadék és a belvíz levezetésére voltak jók (ezzel is gyakran több kárt okoztak, mint hasznot), egyre több helyen vízzel teltek meg és a fólia bélelésnek köszönhetően elegendő mennyiséget tudnak biztosítani a mezőgazdaság számára.

Ez a jövő!

 Örömmel tapasztalom, hogy mostanság betonlépcsőket alakítanak ki a csatornák oldalán, melyeket bütykösen kiképzett műanyaggal borítanak, annak érdekében, hogy a vadak (őzek, nyulak, vaddisznók, sünök, kisragadozók) ki tudjanak szabadulni a meredek falú árkokból. A feljáróknak köszönhetően a korábban tapasztalt tömeges vadállomány pusztulás szinte teljesen megszűnt.

Az említett  pozitív  példa csak egy a szükséges és lehetséges megoldások közül melyeket hamarosan meg kell hoznunk, fennmaradásunk érdekében.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon