Az E-621-es csapdája (2. rész)

 Vannak emlékeim civilizációnk fejlődésének archaikus  korszakából, amikor még természetes eredetű élelmiszerekkel táplálkoztunk és otthon az alsó konyhában kenőmájast készítettünk.

Egyforma arányú disznómájból és tokaszalonnából.  A májat nem volt szabad sokáig főzni, mert megkeseredett.  Az apróra darált masszát simára kevertük sóval, borssal, vöröshagymával fűszereztük. Sokáig kellett főzni (abálni), néha hideg füstön tartósítottuk. Manapság, fél évszázad múltán, hála az időközben felszaporodott tudásnak és tapasztalatnak, már egészen másként készíteném el a kenőmájast, de talán nevezzük pástétomnak, mert valójában sokkal gusztább ha termékünknek pontosított, érzékien definiált nevet adunk, melyből azonnal kiderül, mire számíthat az igényes ínyenc.

Például: Finom ezüsthagymás májpástétom derventai módra.

Manapság már nem kell bajlódni az alapanyagok főzésével, de azért ne feledkezzünk meg teljesen hagyományainkról sem, javaslom, hogy a hentesnél vegyünk nyers májat.

Ez a lényeg, azért nem kell sok,  1 kg  pástétomhoz elég 15 dkg, a többi már pofonegyszerű.  A kenőmájasunk fő tömegét, a manapság oly divatos és olcsó pálmazsír alkossa, természetesen szója, módosított keményítő, és guár- esetleg xantál gumi alapú térfogatnövelő szerek. Semmi tokaszalonna, mert az ma már teljesen túlhaladott, meg valljuk be őszintén olyan provinciálisan is hangzik, meg meg a mai disznóknak még rendes szalonnájuk sincs. Csak égnénk vele. Ahhoz,  hogy tudjunk jól dolgozni, mindjárt az elején használjunk szilárdító, emulgáló és töltő anyagokat.  Amennyiben nem elég pépes, legjobb ha kéznél van egy kevés nedvesítő szer, vagy csomósodás gátló, esetleg zselésítő készítmény is.

Fontos hogy pástétomunknak legyen kellemesen friss és üde színe, amit színezékekkel és antioxidánsok  használatával érhetünk el. 

Természetesen ami a legfontosabb, az a házilag készített  termékünk íze.  Manapság nyert ügyünk van, mert az ízek világának kínálata óriási a piacon.

Mivel pástétomunkat derventai módra álmodtuk meg, nehogy kifelejtsük a füstaromát, mert attól igazán derventai a derventai finom májas. A végére hagyjuk az ütőkártyát, az ízfokozót, melynek nem tud ellenállni még a jóllakott ember sem, hát még az éhes vagy a suhanc fiatal. Ki kell hangsúlyozni, mindegyikük közül az első a nátrium glutamát, fedőnevén az E-621-es, mely agyunkat módosítva képes a legíztelenebb összetevékből is csodálatos csemegét varázsolni.  Ellenállhatatlan. Egész napos fáradozásunk mit sem érne amennyiben  pástétomunk néhány nap alatt tönkremenne.  

Ne búslakodjunk, mert a tudományos és egészségvédelmi  elveket követő húsipar (csak  a rosszándékúak feszegetik folyton a profitorientált  kereskedelmi érdekeket) erre is talált megoldást.  

Nem kell többé az őskori barlangokból ránk maradt füstölést alkalmazni, mert a modern tartósítószerek egész palettája biztosítja egészségünk megóvását, olyannyira, hogy még a legyek is elkerülik pástétomunkat, ha néhány napra az asztalon felejtjük éppen.  Ez az apró hanyagság meg sem kottyan a biztonságos, nemzetközi szabványok szerint elkészített ételünknek.

Ez a helyzet. A 15 dkg máj mellett, pástétomunkban van egy csomó adalék. Utánanéztem és megnyugodtam, mert ma már könnyű utánanézni a dolgoknak, nem úgy, mint ötven évvel ezelőtt. Bárhol és bármikor megtehetjük, még a szűkös helységben is, ahol egyik kezemben tartani tudom okostelefonomat, és  könnyedén megtudhatom, miféle adalékokat ettem éppen aznap.  A tudatos vásárló elég ha ráklikkel az E- számokra, és azonnal  kiderül,  hogy élelmiszereinkben mintegy 300 féle fajta adalékot használ az ipar. Amennyiben még kellően fiatal a szemlencsénk, akkor el tudjuk olvasni a termékek címkéin az E- számok sorozatát, esetleg némi kémiai előtudással rendelkezők felismerhetik a vegyületek nevét, de amennyiben korunk előrehaladtával továbbra is jól látunk, csak éppen a kezünk lett rövidebb, kézinagyító segítségével felfedhetjük  azokat a titkokat, melyeket  a gyártók oly buzgón igyekeznek a legapróbb létező betűkkel  közölni kedves fogyasztóikkal.

Ezekből az Ekbők derül ki, mi az, ami az asztalra, a szendvicsbe vagy a serpenyőbe kerül, milyen anyagok alkotják a  húsipari termék 60-80 % -át. Tudom, hogy az éhezők viadala nem a fogyasztók védelméről szól, de azért azt gondolom, hogy jogom van tudni, mit tartalmaz a táplálék, amit nap mint nap elfogyasztok.  Vannak-e az adalékoknak mellékhatásai, melyek váltanak ki allergiás tüneteket, milyen módon váltóznak, alakulnak át emésztésük során. Nem is értem, hogyan kerülhet élelmiszereinkbe bármely olyan adalékanyag, aminek a testünkre mért hatásmechanizmusát senki nem vizsgálta még meg.

Vagy, ha megtette is, az rejtve van a nagyközönség előtt. Ugyan milyen átalakulások és vegyi folyamatok indulnak be a testben egy-egy finom kolbász, felvágott  vagy pástétom elfogyasztása után? Hosszútávon csak jósolni tudjuk a következményeket. Mit tehetünk , hogyan vásároljunk,  mire figyeljünk? 

Nincs megnyugtató válasz és választás, de a régi mondás jut eszembe mi szerint az olcsó húsnak híg a leve. Amit potom áron kínálnak, annak eredetéről és összetételéről, az idegállapotunk megóvása érdekében jobb, ha nem tudjuk meg a részleteket. Nem is oly rég még képesek voltunk minőséges élelemmel ellátni egy egész országot és fél Európát. Mostanság szinte alig látok hazai termékeket a polcokon.

Ezért, ha választhatok, mindig az ismert, lehetőleg hazai árucikkeket részesítem előnyben, melyek alapanyaga nem egy távoli  szigetországból érkezett, ahol a kiirtott őserdők helyén, végeláthatatlan pálma ültetvényeket  öntöznek a  trópusi esők. Olyan árut vásárolok, melyek összetevőit itt helyben termelték, állították elő és dolgozták fel olyan emberek, akikkel akár összefuthatok a piacon is. Olyan termékeket vásárolok, melyek neve ismerős számomra és hiszem, hogy tudatos vásárlóként talán segíthetek azoknak a gazdáknak, gazdálkodóknak, akik jövőjük zálogát  továbbra is szorgos munkájukkal szeretnék biztosítani.        

             

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon