Amikor a farok csóválja...

1945-ben 50 ország azzal a céllal alapította meg az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy fenntartsák a békét és a biztonságot világszerte a II. Világháborút követően. 1945-ben 850 képviselőt tanácsadóik is elkísértek, így már 3500-an vettek részt az alapító eseményen San Franciscoban. Már akkor is tudtak jó nagy konferenciákat szervezni.

Truman elnök az alapokmány aláírását követően, a következőket mondta: "If we fail to use it, we shall betray all those who have died so that we might meet here in freedom and safety to create it. If we seek to use it selfishly - for the advantage of any one nation or any small group of nations – we shall be equally guilty of that betrayal.", vagyis „Amennyiben képtelenek vagyunk használni ezt, eláruljuk mindazokat, akik életüket adták azért, hogy mi itt szabadon és biztonságban találkozzunk, hogy megalapíthassuk. Amennyiben önös érdekekre fordítjuk – bármelyik nemzet vagy kisebb csoport előnyére – egyformán bűnösek leszünk és eláruljuk azt.”

Biztos nagyon magasztos pillanat volt mindannak a 3500 embernek aki ott volt, és fontos is volt egy világot pusztító háború után. Viszont azóta évtizedek múltak el, kisebb háborúk kezdődtek és értek véget, a környezetszennyezés a valaha volt legnagyobb mértékekben történik napjainkban, a fenntartható fejlődés még mindig valahogy a fejlett országokat szolgálja, és nem a fejletlenekben stabilizál.

Mit csinál az ENSZ?

Ahhoz képest, hogy fiatal koromban az volt az álmom, hogy valahol ENSZ nagykövet legyek, most, két évtizeddel később, valahogy nagyon is egyes nemzetek érdekképviseletének tűnik nekem ez a „tömörülés”, ami 44 ezer embert foglalkoztat a hivatalaiban, és még ki tudja mennyit az egyéb szervezetein keresztül.

Most ezen azért morfondírozom, mert ez egy elég komoly szervezet és nem lehet rendezvényeikre csak úgy bejutni. Még felszolgálónak sem, hát még felszólalónak.

És akkor jön egy Greta Thunberg.

Emlékeztetőül, ő az a szőke copfos 17 éves svéd lány, aki most a legnagyobb arc környezetvédelmi témában. A fiatal lány megjelenése, beszédei, karaktere mind szépen felépített, hatásos.

2018-ban, tehát csupán 1,5 éve, indult meg a „legnagyobb arc” útján, akkor még 15 évesen, amikoris úgy döntött, nem megy iskolába, helyette a svéd parlament előtt sztrájkol. Na, már ennél a pontnál meg tudom állapítani, hogy miért nem lettem én ENSZ nagykövet.

Valószínű, ha ugyanezt én eljátszottam volna 15 évesen, a szüleim gyorsan és hatékonyan orvosolták volna tüntető törekvéseimet.

Ilyen és hasonló akcióinak köszönhetően Greta végül felszólalhatott az ENSZ klímacsúcsán, ahol beolvasott mindenkinek.

És ő lett a Time magazin embere 2019-ben.

Igen, kicsit cinikus vagyok.

Azzal, hogy felelőtlenül szennyezzük a környezetünket, és ezáltal saját magunkat mérgezzük, és hogy ennek beláthatatlan és katasztrofális következményei lesznek, teljes mértékben egyetértek a 17 éves Gretával. De a stratégiailag kialakított karaktere, és az a privilégiuma, hogy szabadon jár-kel, például a svájci Világgazdasági Fórumon államelnökök, fontos döntéshozók és szakemberek között, valamint mindenek fölött mindenkit kioktat a gyermeki egyszerűségével, nekem bűzlik.

Miért foglalkozunk többet Greta Thunberg jelenlétével Davoson, mint más megvitatott témákkal a fórumon? Egy jól kitalált elterelő hadjárat, precíziós gépezet mindez, amit imád a média. Könnyes szemmel állunk fel és tapsolunk, amikor gyermeteg egyszerűséggel idéz analitikus adatokat különböző ENSZ-es jelentésekből, amit tudományok doktorai írtak. Mi nem értjük, ő sem érti, de könnyezünk és tapsolunk. Ugye? De miért?

Mint már említettem, nekem is voltak ilyen ambícióim. Én is meg akartam menteni a világot. De mondjuk a szüleimtől féltem, úgyhogy eszembe se jutott kerülni az iskolát.

Viszont volt alkalmam néhány nemzetközi rendezvényen résztvenni. Az utolsó, amin résztvettem, a fiatalok foglalkoztatottságáról szólt, 2013-ban, Londonban. Gyönyörű konferenciatermek, full technika, ízletes szendvicsek, sok-sok fiatal és még több öltönyös. A délelőtti programok általában közös programmal kezdődtek, jelentéseket hallgattunk nemzetközi szervezetek sikereiről Afrikában, Ázsiában, majd sikeres fiatalokat is bemutattak, akik ötleteikkel közösségükben valami jót tettek (mondjuk ezekből csak 2-3 volt), délután pedig műhelymunkák formájában boncolgattuk a fiatalok foglalkoztatottságának különböző aspektusait.

Mivel engem mindig is vonzott a vállalkozói létforma, így arra a műhelymunkára jelentkeztem, ahol a vállalkozásokat taglalták. De egyik délután kidurrant nálam a lufi. Arról kezdtek el a britt öltönyös műhelymunkavezetők listát készíteni velünk együtt, hogy vajon milyen tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen egy fiatalember, aki vállalkozó szeretne lenni.

És (ez nem vicc) olyan szavak kerültek a listára, mint: pontosság, jó időérzék, felelősségtudat és hasonlók. És ez mind hosszas megbeszélés eredménye, megjegyzem. A végén nem bírtam ki és a következőket mondtam: „emberek, én egy fiatal anyuka vagyok, dolgozó nő. Ezek a tulajdonságok nem a sikeres vállalkozáshoz kellenek, hanem az életben maradáshoz. Ezek azok a tulajdonságok, melyeknek mindenkiben meg kell lenniük, minden adófizető polgárnak, akinek a hónap közepén a postás bedobja a számlákat a ládába!"

Erről szól az érettség(i)...

Valami olyan böffent ki a műhelymunka vezetőjéből, hogy ne magamból induljak ki. És én itt pontot is tettem az én nemzetközi ambícióimra.

Leforráztak azzal, hogy ennyire lebénult, magatehetetlen lénynek néznek minket fiatalokat, akiket úgy kell ide-oda toszogatni. Az egész egy nagy maszatolássá vált, egy elhomályosító hadműveletté. Azt hiszem Truman elnök záró gondolatát nagyon nem vették komolyan az utóbbi 75 évben...

Greta Thunbergnek köszönhetően kevesebbet böngészem az internetet. Főleg, amióta az apja nyilatkozott, hogy aggódik amiért a lánya nem jár iskolába. Na hallod! Elegem van a ferdített valóságból, nem csak vele kapcsolatban, de úgy mindennel kapcsolatban. Ez lett a világháló és az információ dömping vége: már nem tudni mi a valóság. Már a Facebookot sem szeretem, mert mire átböngészem a napi híreket, már megint nem tudom, hogy él-e vagy virul-e Kozsó?

Aki hasonlóan érez a témában, és még nem olvasta, ajánlom figyelmükbe az alábbi cikket:

https://twice.hu/vilag/a-skynews-australia-ujsagirojanak-nagyszeru-valasza-az-eghajlatvaltozas-miatt-tiltakozo-fiatalok-szamara?fbclid=IwAR1QthdAtXp9Oyz1w31eBkD7bKrj0myC6cNaW0TxrlNG2_SsShrqnlZqD74

Ja, és a cím sem ok nélkül az, ami. Készült 97-ben egy politikai vígjáték ezzel a címmel arról, hogy hogyan lehet elnökválasztások előtt 2 héttel a szexbotrányba bonyolódott elnökről elterelni a figyelmet egy studióban megkomponált háborúval. Jó, mi?

Hangsúlyozom, nem a fiatal aktivisták ellen szólok, hanem az őket kihasználó hatalmak ellen.

Nagyon dicséretes, ha valaki ambiciózus!

Támogatni kell a fiatalokat, akik hihetetlen lendülettel tudnak tenni és hihetetlen hevesen tudnak érezni. Sok társam, akik hozzám hasonlóan arról ábrándoztak, hogy majd ENSZ nagykövetek lesznek és megmentik a világot, most országukban olyan döntéshozó vagy érdekképviseleti pozíciókon dolgoznak, ahol helyileg tényleg tenni tudnak, ha nem is a világ megmentéséért, de egy picit a szebb jövőért.

És végezetül azt üzenem mindenkinek, aki meg akarja menteni a világot: bennetek az erő és a lehetőség, hogy ez valóban megtörténjen, de NE hagyjátok, hogy kihasználjanak benneteket!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek