Ajándék

HULLÓ

A sárgára fakult legelőn minden út, minden csapás az ártézi kút zöld szigetéhez vezetett. A hajdani közlegelőn ma már alig akad jószág, sovány a fű, – mondják a helybeliek. Mostanság elmaradnak a tavaszi esők is, nyáron meg a hosszú aszály miatt nem tartunk tovább birkát.  Változnak az idők, de szerencsére akad még hírmondó, mely őrzi a nagyidők emlékét. 

Észak- Bácska egyetlen pusztai kegyhelyét 2016-ban újították fel, szorgos kezek az I. Vajdasági Fürdő- és Közösségépítő Kalákában önzetlenül, szeretetből, őseink iránti tiszteletből.  A kút a közeli Baráth tanyáról kapta nevét. 1893-ban Kanizsa város elhatározta, hogy a Járáson öt ártézi kutat fúr. 1894 novemberére ezekből csak kettő készült el, egyikük a Baráthok kútja. 2016-ban került a kút felújításra – olvasható a tájékoztató táblán. A gyógyvíz 264 méter mélységből tör elő. A folyamatos vízpótlás apró tavat táplál éltetve a korábban vízjárta terület maroknyi túlélőjét. Az erős pusztai szélben egy apró termetű skarlátpiros szitakötő kapaszkodik a zsióka kalászán. Területét védi, mert párja valahol alatta a mélyben éppen utódairól gondoskodik. Vetélytársa is akad, akit rendre elkerget, és őrködik tovább naphosszat nyár végéig.

Az ékfoltos katona-szitakötő fokozottan védett természeti értékünk, mely már szinte teljesen eltűnt az Alfölről.

Szaporodóhelyeit a nyár végéig sekély vízzel borított semlyékeket mérnöki pontossággal kíméletlenül lecsapolták, majd idővel ahogy apadt a Duna-Tisza közének vízkészlete sorra kiszáradtak.

A szitakötők több mint 300 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Életük nagyobbik részét vízben töltik. Lárva formájában egyes fajok csak 2-3 év után bújnak a felszínre, ahol csupán néhány hónapig élnek, szaporodnak majd elpusztulnak. Igényesek és válogatósak. Tojásaikat csak a számukra optimális vizekbe rakják. Odafigyelnek, hogy a víz kellően hideg vagy gyorsan felmelegedő legyen, édes vagy sós, sekély vagy mély, növényekkel benőtt-e vagy teljesen tiszta. Egyesek a hínáros állóvizeket kedvelik, míg mások kizárólag a lassú vagy a gyorsan áramló folyókhoz ragaszkodnak. Jelenlétük vagy hiányuk vizeink állapotáról árulkodik.

(HULLÓ)

Ötven év távlatából azonban nem a vizek állapota lett a döntő kérdés, hanem hogy fizikai értelemben egyáltalán maradtak-e természetes felszíni vizek Vajdaságban.

A válasz lesújtó. Alig.

Eltűntek nyomtalanul, élőviláguk kipusztult jobb esetben új hazát keresve tengetik életüket, reménykedve, hogy talán elmúlik a hét szűk esztendő és újra vízzel telnek meg üres medreink, hogy visszatérhessenek száműzetésükből. A fennált helyzetet kezelni kell. Orvosolni, mert tudjuk mi a baj, csak szemet hunyunk felette érdektelenségből, hanyagságból vagy önző számítgatásból. Ott, ahol komolyan veszik környezetük védelmét és konkrét lépéseket tesznek annak megóvása érdekében, már hosszú ideje nem az a kérdés, hogy cselekedjünk-e, hanem az, hogy hogyan és miből. Csakis komoly anyagi eszközök ráfordításával tudjuk biztositani az élővilág sokféleségének hatékony védelmét. Fajokat menteni a kihalástól, élőhelyeket rehabilitálni, működő rendszereket hozni létre, tájakat, egész régiókat átalakítani, pontosabban vissza alakítani a kultúrtájat, rekonstruálva az őshonos, az eredeti vagy ahhoz közeli állapotokat.

Az Európai Unió a 2021–2027-es ciklusában óriási pénzmennyiséget látott elő a biológiai sokféleség védelmére.  

A LIFE az Európai Unió környezetvédelmi és éghajlat-politikáját támogató programja. A kezdeményezés 1992-ben jött létre abból a célból, hogy projekteket finanszírozzon az Unióban – és néhány tagjelölt, illetve szomszédos országban. Az Európai Bizottság javasolta a program költségvetésének 60%-kal, azaz 5,45 milliárd euróra, való növelését a 2021-2027-es időszakra.

Négy alprogramra kívánja felosztani a LIFE programot: a javaslat szerint a Természet és biodiverzitás alprogram keretében 2,15 milliárd eurót, a Körforgásos gazdaság és életminőség alprogram keretében 1,35 milliárd eurót, az Éghajlatváltozás mérséklése és alkalmazkodás alprogram keretében 950 millió eurót, Tiszta energiára való átállás alprogram keretében 1 milliárd eurót lehet majd felhasználni. Sajnálatos, hogy országunk erről is lemarad a természetvédelem nem ismer határokat szlogen a gyakorlatban nem igen működik. Akad azonban néhány pozitív példa is. Így kerülhetett sor Szerbiában egyetlen LIFE projekt megvalósulására, amely hét ország összefogásával jött létre és a fokozottan védett parlagi sas állományát hivatott megőrizni, illetve növelni. Az aktív védelem máris meghozta eredményét, néhány év alatt többszörösére növekedett a költő párok száma Észak-Bánátban.

 Pénz nélkül nem megy, gondolnánk, a csatlakozás pedig oly távolinak tűnik és addig ki tudja meg tudjuk-e őrizni saját forrásainkból, élővilágunk gazdagságát, környezeti erőforrásaink állapotát. A Baráthok kútjának azonban más az üzenete. Újra csak bebizonyosodott, mennyire kevés kell ahhoz, hogy segítsünk. Jóakarat, bátorító összefogás, elszántság, jövőbe való hit és a szülőföldhöz való makacs ragaszkodás. Köszönjük mindenkinek, csodálatos dolgot alkottak.

Csend honol a kút felett, az örökkévalóság nyugalma a letisztult formák harmóniáját, az ősi rend egyszerűségét hirdeti. Új élet született a reménytelenül kihalt pusztaságban.        

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon