A 2018-as év élőlényei

HULLÓ

A természetvédelmi szakemberek, biológusok minden évben olyan állat-, növény-, vagy gombafajt választanak ki, amelyekre fel szeretnék hívni a figyelmet.  Egyfajta küldetés ez, amely természeti környezetünk megóvásának fontosságáról szól a benne élők bemutatásán keresztül. Legalább ilyen fontosságú – ha nem még fontosabb – , hogy az adott terület élőlényeit, mind szélesebb körben népszerűsítsék és ismertté tegyék. 

1979-ben indította az Év madara programját a Magyar Madártani Egyesület, mely azóta is nagy népszerűségnek örvend. Manapság a madarak mellett szinte minden jelentősebb csoportban megválasztják az év faját. Mivel Szerbiában nem honosodott meg  Az év élőlénye program, ezért a Magyarországon meghirdetett emlékévekhez, jubileumokhoz hasonlóan célszerű lenne a határon túli magyarságot is bevonni a rendezvényekbe, bemutatni a kiválasztott fajokat, szűkebb pátriánk, elsősorban Vajdaság vonatkozásában.  

2018-as év madara a vándorsólyom. A solymászat fénykorában a birtoklevelek külön intézkedtek a sólyomfészkek hovatartozásáról, ami azt bizonyítja, hogy megkülönböztetett figyelemmel kisérték a sorsukat. Ez a figyelem egyben védelmet is jelentett, hiszen évtizedeken-századokon keresztül megőrizni a fészkelőhelyeket azt feltételezi, hogy gondoskodtak azok zavartalanságáról, legfeljebb a solymászathoz szükséges 1-2 fiókát vették ki belőlük.

A Kárpát-medence-i állomány pusztulását a növényvédő szerek elsősorban a DDT megjelenése okozta. Szabadkán, 1948-ban, a Rókusi templom tornyán jegyezték utolsó költését. Nagy erőfeszítések árán húsz évvel ezelőtt újra megjelent Magyarország területén mint fészkelő faj. Vajdaságban a Duna menti árterületek erdőségeiben még költ, az állatvilág leggyorsabb élőlénye, melynek zuhanó sebessége eléri akkor a 320 km/ órát.

A kihalás szélén álló földikutya érdemelte ki a megtisztelő kitüntetést 2018-ban. Mindössze három populációja ismert: Újvidék közelében; Kelebia, Ásotthalom és Szabadka közötti homokpusztákon és tavaly Baja határában is felfedezetk egy jelentős populációt.  A faj állományának döntő többsége a szerb-magyar határon (400 egyed) él. Igazi vajdasági hungarikum sok-sok eseménnyel kellene megemlékeznünk az év emlőséről. 

Az elevenszülő gyík lett az év hüllője, amely a Kárpát-medence jégkorból megmaradt, ritka maradványfaja amely a legutolsó glaciális óta visszahúzódóban van. A 20. sz. első évtizedében még jelen volt Palics, Hajdújárás és Kelebia határában. A Holocénban hűvös, nedves élőhelyeinek nagyrésze természetesen úton is eltűnt, miközben számos melegkedvelő vetélytársa (zöld gyík, fürge gyík) jelent meg. A megmaradó élőhelyeit a vizek lecsapolása tizedelte meg, ma a nem megfelelő vízgazdálkodás zsugorítja őket. Az ipari forradalomhoz köthető fokozódó klímaváltozás azonban végső csapást jelent e különleges hüllő számára. Az elevenszülő gyík egyike azon fajoknak, amelyek, legalábbis Közép- és Dél-Európában a globális felmelegedés áldozatai lehetnek.

Az év rovara az óriás-szitakötő lett. A szitakötők azok a kevés rovar közé tartoznak, melyek sem félelmet, sem ellenszenvet nem váltanak ki, sőt inkább csodálattal adózunk színpompás megjelenésük és repülési tudományuk előtt. Az óriás-szitakötő tudományos neve Anax imperator. Nevének első szava görög eredetű, és uralkodót jelent, mert az óriás-szitakötő elűzi nagy termetű fajtársait a saját területének tekintett vízpartszakaszokról. A fajt jelölő „imperator” a faj nagyságára utal a „császári” jelzővel.  Vizeink felett egye ritkábban látható, mert lárvái nem jól viselik a tavak, mocsarak medrét borító szennyezett iszapréteget.

(HULLÓ)

Az Év Vadvirága a kornistárnics, mely Európa nagy részén elterjedt, bár mindenütt visszaszorulóban van. Kiszáradó lápréteken, hegyi- és mocsárréteken fordul elő. Az utóbbi 50 évben számos korábbi lelőhelyéről – többnyire élőhelyének megszűnése vagy átalakulása (kiszáradása, cserjésedése) miatt – eltűnt. Vajdaságban Észak-Bácskában a Szabadka– Horgosi-homokpuszta kékperjés rétjein még előfordulnak egyre fogyatkozó állományai.

(HULLÓ)

Az év valamije program jól alkalmazható az oktatásban.  Kitűnő alkalom kirándulások szervezésére, melyek során élőhelyeket kereshetünk fel, ellátogathatunk a közeli vízpartra, ahol az óriás szitakötő él, posztolhatjuk róla készült videót, országnak világnak, közben észrevétlenül tanulnánk is, játékosan a szabadban.

A meghirdetett fajok tanulmányi versenyek és vetélkedők témái lehetnek, a gyerekek kedvükre kalandozhatnának, a képzőművészet, vagy az irodalom, esetleg az indokolatlanul elhanyagolt természettudományok kihívásokkal teli ismeretlen területén.

Fontos a gyermekek, a fiatalok bevonása a programokba, mert így aktív részeseivé válnak egy-egy történésnek. Aktív tagjai lehetnek annak az egyre népszerűbb és bővülő közösségnek, akik már belefáradtak az élővilág pusztulásáról szóló hírözön befogadásába, inkább a környezetük állapotáért felelős és cselekvő csoporthoz kívánnak tartozni, akik már másként látják a jövőt, akik kerékpárra cserélték fel a gépkocsit, akik hamarosan átveszik az irányítást és majd fenntartható módon működtetik a rendszereket. Akik majd felveszik a harcot a természet kizsákmányolói ellen, és akik tudják, hogy az élővilág nem válhat múzeumi gyűjteményekben őrzött halvány emléké.

 Az a kérdés csupán: mennyi idejük maradt mindehez?

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon