Róka Fesztivál

A Róka tanyán június 30-án és július 1-jén második alkalommal került megszervezésre a Róka Fest.

A fesztivált szervezők gárdája már egy hete a fesztivál kezdete előtt leköltözött a tanyára, és a 22 szervező, akik többnyire Szegeden ifjúságsegítést tanulnak, de voltak szabadkaiak is közöttük, egy brutális hangulatot teremtettek.

Csütörtökön, közvetlen a fesztivál megkezdése előtt, a csapat egy traktort bérelt, amivel végigjárták Noszát, Hajdújárást és Királyhalmát. A hangszórókon át invitálták a falu apraja-nagyját, hogy látogassanak el a tanyára, mert fergeteges bulit ígérnek. Minden lakó örömmel követte végig a jókedvű, táncoló fiatalokat a prikolicán. Integettek, hangosan köszöntek és megígérték, hogy elmennek.

Ebből kifolyólag egyértelmű volt Hulló Zsófi, a Róka Fest főszervezője és barátai üzenete: a fiatalokat ki kell rángatni a természetbe, meg kell tanítani újra azt a számukra, hogyan lehet a tó mellett élvezni a naplementét, azt, hogy értékeljék az emberi kapcsolatok közelségét, hogy beszélgessenek egymással élőben, ne pedig a telefon billentyűzetét nyomkodva.

Már megérkezéskor váratlan látvány fogadott, hiszen a magasba kifeszített, világító esernyők jelezték az utat a sötétben. A tanya elhelyezkedése ideális. A poros, nyári út, mint selyemszőnyeg tárul a vajdasági élet minden ízét, szagát imádó lelkem elé. Finoman gondozott fűszálak nyaldosták a lábfejemet, és teljesen megnyugtatott a náddal körülvett tó vízének látképe.

Pénteken az első program a slam poetry volt, aktuális témákról, hétköznapi emberekről, aminek az volt a különlegessége, hogy a vajdasági fellépők mellett szegedi fiatalok is kipróbálhatták magukat. Ezt követte a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő sörpong, amely nem feltétlenül csak a sörről szólt. Végig lehetett érezni a versenyszellemet, iszonyatosan jó volt a hangulat, drukkoltak, hangosan kacagtak a szurkolók.

Nyolc órakor vette kezdetét a koncertek sorozata. Elsőként a Dawn of rising csábította bulira az embereket, akik egy előzetes válogatón érdemelték ki a fesztiválon való bemutatkozásukat. Egy fiatal zenekarról van szó, akik a szabadkai Mladostban megtartott castingon kaptak hideget is, meleget is, de összeszedték magukat és nagyon jól tolták egy órán át a bulit. Őket követte az Offground zenekar, akiknél egy év alatt hatalmas fejlődést tapasztalhattunk, hiszen már visszatérő vendégek. A Sin Seekas viszont olyan bulit csinált, hogy az hihetetlen. A szervezőktől kezdve, a fesztiválozókon át, mindenki hatalmasat bulizott, csorgott rólunk a víz. Itt már érezni lehetett, hogy egy fantasztikus társaság talált egymásra, valóban mindenki felszabadultan táncolt és hálás volt, hogy kiengedhette a fáradt gőzt.

Hajnali egy órakor vette kezdetét a Party gang elnevezésű program, ahol lemezlovasok mutathatták be a tudásukat. Hajnal öt órakor elkezdett esni az eső, és naná, hogy telitalálat volt az It's rainig man című szám lejátszása. Az esővíz mindenkinek, aki még bírta az iramot, nagy sebességgel folyt le az arcán, miközben az torkaszakadtából énekelt, majd a kifulladásig nyomta, és boldogan összerogyott aludni.

Másnap, mint ahogy az lenni szokott, az emberkék sokáig aludtak. Csak a korgó gyomruk kényszerítette arra őket, hogy kikecmeregjenek, ha kell négy lábon is, a sátrakból. Még a tűző nappal is megbirkóztak volna, de a falusi zsíros kenyérnek, paprikával, ember legyen a talpán, aki nemet tud mondani. Aztán a lugas adta árnyékban mindenki csendesen pihegett. A zenesarokból még ekkor is hallani lehetett a gitár vagy a dob énekét.

Délután öt órakor megnyílt Kiss Hanna festménykiállítása.Hanna Zákányszékről érkezett hozzánk, festményein pedig régi tanyákat örökített meg. Igazán káprázatos élmény tárult a nézelődők szeme elé, és végig azt ismételgették az emberek, a műveket nézve, hogy nem érezhető az, hogy egy határ választ el bennünket.

Amit még mindenképp ki kell emelnem a szombati napból az az, hogy Rokon Ilonka kiállítása is megnyílt a tanyán. A kishegyesi Vass Szabi kiállítása a disznóólban volt megrendezve, a kiállítást pedig a szervezők a disznóól ajtajának kitárásával tették látogathatóvá. Rokon Ilonka képei néha viccesen, olykor durván, ironikusan adják vissza a vajdasági emberek mindennapjait. Mert igen, felismerjük bennük magunkat. Brutálisan eredeti és jó ötletnek tartottam a helyszín megválasztását, amit teljes szívemből meg is mosolyogtam. A röfögő malac és a talicska látványa pedig sokak számára nyújtott sokkoló élményt.

A fesztivál dekorációs részét képező festmények pedig Kovács P. Emese, Cvitkó Beatrix és Kocsis Katalin kezeinek munkáját dicsérték, amelyek a játszótéren, a fák ágaira felaggatva voltak megtekinthetők.

Bálint Orsolya fotókiállítása este vette kezdetét. Nagyon megrázó képsorozatokkal szembesültünk, hiszen képeinek a fő témája a drog, és annak negatív hatásainak megjelenítése volt a 2000-es generációs fiataljain. Átbeszéltük a segítségkérés, sőt a problémanyújtás fontosságát is. Mivel maga Orsolya is a megcélzott korosztályt képviseli, olyan mintha önarcképet, tükröt tartott volna maga elé, és mindez tette még egyedibbé a bemutatást.

Valamennyivel 9 előtt vette kezdetét újra az önfeledt bulizás. A Fox zenekart követte a Pilvaks Coffee Shop, és újra egy fergeteges bulizás kellős közepén találtam magam. Először mezítláb ugráltam a fűben, majd miután elfáradtam, a fűben ülve társalogtam tovább, néztem a tomboló tömeget és élveztem a zenét. Ezen a napon is hajnali egy órakor vette kezdetét a Party gang, ahol újabb két dj pörgette fel a fesztiválozókat.

A fesztivál önerőből, motivációból, tenniakarásból került megszervezésre. Mert itthon is jó.

A szervezők a lelkemre kötötték, hogy azt mindenképp írjam meg, hogy összeölelkezve, énekelve barátkoztak az emberek, vajdaságiak és nem vajdaságiak, párton belüliek és kívüliek, de nem voltak határok, csak a csillagos ég.

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon