Daron Acemoglu és Jamos A. Robinson: A hatalom, a jólét és a szegénység eredete

Miért buknak el nemzetek? Kitekintés Szerbiára

Pixabay/OpenClipart-Vectors

A címben említett könyv a nemzetek felemelkedésének vagy hanyatlásának okait nem a konvencionális tényezőkben véli felfedezni. Elutasítja azt azaz  elméletet, miszerint egyenlőtlenségeket a földrajzi különbözőségek okozzák: a szegény országok nagyrészt a Ráktérítő és a Baktérítő között találhatók, míg a gazdagok elsősorban a mérsékelt égöv alatt. A földrajzi hipotézis egyik verziója szerint a trópusi éghajlati övek lakóinak szegénységét lustaságuk, illetve kíváncsiságuk és az innováció hiánya okozza, egy másik változat a trópusi betegségek termelékenységre való kedvezőtlen hatásait, továbbá a hatékony mezőgazdaság kialakulását lehetetlenné tevő rossz talajt okolja a szegénységért. 

A földrajzi elméleteket általánosságban cáfolják többek között a közelmúlt trópusi sikertörténetei, például Szingapúr gyors fejlődése. A teória nem ad magyarázatot az azonos földrajzi helyeken tapasztalt egyenlőtlenségekre (például a Nogales határváros amerikai és mexikói része, az Észak- és Dél-Korea illetve az egykori NSZK és NDK közötti különbségekre).

Egy másik széles körben elfogadott elmélet a jólétet a kultúrával hozza összefüggésbe. A teória visszavezethető egészen Max Weber német szociológusig, aki szerint a protestáns etika kulcsszerepet játszott a nyugati társadalom gyors felemelkedésében. A kulturális hipotézis ma már nemcsak a vallásra épít, hanem más típusú hiedelmek, értékek és erkölcsök fontosságát is hangoztatja.

Az újkor első gazdasági sikertörténeteit valóban a többségében protestáns Hollandia és Anglia írta, ez alapján mégsem állítható, hogy különleges kapcsolat lenne vallás és gazdasági siker között. A 19. században a többségében katolikus Franciaország gazdasági teljesítményben hamar utolérte a hollandokat és az angolokat, és Olaszország is ugyanolyan gazdag lett, mint bármelyik protestáns ország. Keletebbre tekintve a gazdaságilag sikeres Kelet-Ázsia egyik országának sincs semmilyen kapcsolata a kereszténységgel, így nincs, ami alátámassza a speciális összefüggést.

Tehát sem a nemzetek kulturális sajátosságait sem a földrajzi tényezőnek, hanem az adott társadalmak politikai intézmény rendszerére és az ún. nevezett extraktív kizsákmányoló intézményekre teszik a hangsúlyt. Főismérvei ezeknek az intézményeknek, hogy az erőforrásokat az társadalom egészétől elvonja és egy szűkebb kör kezében csoportosítsa, ezzel demotiválva a társadalom nagy részét.

A szerbiai mindennapokban az ember gyakran találkozik meghökkentő dolgokkal, de nálam eddig az ún. „Sokoj – Organizacija muzičkih autora Srbije” viszi a pálmát. Ahogy a nevéből is kitetszik ez a non profit szervezett Szerbia zeneszerzőit és az ő szellemi tulajdonukat hivatott képviselni. Teszi ezt többek között úgy, hogy térítményt fizetett meg minden üzlettel, ahol szól a rádió, nehogy azok jogtalanul és térítmény mentesen hallgassák a kiváló Cecát, Szandra Afrikát stb.… A kizsákmányoló intézmények mintapéldája, akárki, aki munka közben zenét szeretne hallgatni hazánkban, adót kell, hogy fizessen a belgrádi politikai elittel összenőtt popszakmának, az ún. „estradának”.

Az ezzel ellentétes elveken működő intézmények minta példája a Prosperitati Alapítvány, amely ellentétesen az extraktív intézményektől egy már koncentrált pénzalapból, pályázati úton pénzt oszt ki a vajdasági magyar közösségnek. Így igyekszik motiválnia gazdálkodókat és a vállalkozókat, további fejlesztésekre.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon