Vigyázz, kész, rajt!

Egyes feltételezések szerint a sport egyidős az emberiséggel, és mivel megköveteli az egyéni képességek fejlesztését és alkalmazását, arra következtetnek, hogy kezdetektől fogva hasznos módja lehetett a tanulásnak és fejlődésnek.

A sport kifejezés az angolba származott francia „desporter” (mulatságoknak élő) szóból származik eredetileg, az angolban pedig a 15. század közepe táján fordult elő először „szórakozás, időtöltés” értelemben.

A sport számtalan pozitív hatását és előnyeit lehetne felsorolni, mégis a teljesség igénye nélkül felsorolnék néhány dolgot, ami a legtöbbünk számára ismerős lehet. A sportolás az egyik legjobb módszer arra, hogy fokozza az agyban a dopamin termelést, aminek a képződése elégedettséggel és nyugodtsággal tölt el bárkit, mozgás közben nemcsak magunkat, hanem az önbizalmunkat is erősítjük, emellett több kutatás is alátámasztja, hogy a rendszeres testmozgás kedvezően hat a hangulatra, csökkenti és idővel megszünteti a szorongás és depresszió tüneteit is.

 A vajdasági magyarok mindig is szerettek sportolni, az életük részét képezi. Leginkább a természetadta lehetőségek és körülmények határozzák meg, milyen sportot lehet űzni, azonban az is elmondható, hogy a labdasportokban általánosan jók az egyes települések. Tartalmas sportmúltra tekint vissza a csókai asztalitenisz, az adai kézilabda, az óbecsei vízilabda. Természetesen vég nélkül lehetne sorolni az egyes települések dicső sporttörténelmét. Több olyan sportoló is Vajdaságból került ki, aki a későbbiekben kupagyőzelmekig, európa vagy világbajnoki címig, vagy válogatottságig vitte az adott sportágában. Bojana Radulovics, Sterbik Árpád, Nikolics Nemanja, Dusev-Janics Natasa, Györe László, Nemes Viktor sportolói karrierje is egy-egy vajdasági településről indult. Nem gondolnám, hogy a felsorolt nevek közül ne ismerne mindenki legalább egy személyt. Szerepük többek között azért is fontos, mert a sportolni szerető gyerekek számára példaképet jelentenek, motivációt, amiért érdemes egy sportot választaniuk.

Ám eljöttek azok az idők, amikor a fiatal gyerekek többsége már nem hall ezekről a sportolókról, az új generáció már mobiltelefonokkal nő fel, egymás mellett ülve a Messenger alkalmazáson keresztül beszélget egymással, a játszótéri focizás, mint olyan mintha egyáltalán nem is létezett volna, és a sportolási tevékenységük kimerül egy videójátékban lejátszott mérkőzésben. Sem fizikailag, sem mentálisan nem erősödnek meg, túlsúlyossá és antiszociálissá válnak, és nem tanulják meg azt, amit egy csapatsport tud nyújtani, mégpedig, hogy miként tudnak egy csapat része lenni, közösen hajtva az egyéni és a csapat sikereiért is. Az oktatási rendszernek a későbbiekben még hatványozottabb szerepe lesz abban, hogy a gyerekek az iskolai tornaórákon kívül is érezzék és fontosnak tartsák a sportolást, testmozgást. A matematika, olvasás, írás és történelem mellett ugyanolyan fontossá kellene válnia a testmozgásnak.

Természetesen nem lehet mindenkiből világbajnok, nem lehet mindenki minden sportban jó. Viszont mindenki meg tudja találni, ha akarja, a személyéhez és testi adottságaihoz mérten a hozzáillő sportolási tevékenységet, amelyben a személyes kitűzött céljait el tudja érni, és aminek köszönhetően egy egészségesebb életet tud élni.

Vegyük észre!

A sport szinte itt van körülöttünk, csak észre kell vennünk.

Akik Tisza mellett élnek, kipróbálhatják a kajakozást, de bármikor választhatják az úszást is, amely a legtöbb izomcsoportot megmozgatja. Ami kimondottan Vajdaságra jellemző, az a lovassport iránti szeretet. A lovaglás természetesen nem könnyű, de egy jó oktató segítségével semmi sem lehetetlen. Korosztálytól független sport a teke és bowling, főleg az utóbbi egyre népszerűbb mostanság. Ezenkívül pedig vannak olyan mozgási lehetőségek, amik bárki számára adottak, és nem szükséges hozzá sem speciális pálya, felszerelés vagy kellék, ezek pedig a kerékpározás és a futás. Ezekhez pedig valóban nem kell más, mint akarat és elhivatottság. Egy kocogásra alkalmas cipő pedig csak akad valahol a ház sarkában…

A gyakran emlegetett „Ép testben ép lélek” latin mondás egy hibás fordításnak az eredménye. A mondás a római költő Decimus Iunius Iuvenalis szatíráiból származó rövidített idézet. Az eredeti szöveg latinul: "Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano." (Szatírák 10, 356: ) A pontos fordítás: "Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen."

Summa summarum, bárhogy is fordítjuk vagy mondjuk, a testi és lelki egészség kéz a kézben járnak, egyik nem létezik a másik nélkül. A mentális edzettség, frissesség mellett ugyanúgy fontos, hogy a testünket is eddzük, formában tartsuk, fejlesszük. Sokkal magabiztosabbá, kiegyensúlyozottabbá válhatunk, és az élet bármely területén is dolgozunk, sokkal hatékonyabb, eredményesebb munkát tudunk elvégezni, adott esetben elérhetünk olyan célokat, amelyeket korábban nem gondoltunk volna.

Egy megváltozott, rohanó, számos kihívással szembenéző 21. századi világban élünk, amelyben információtömkelegek áradnak felénk nap mint nap több forrásból is, a stressz minden lehetséges úton-módon beférkőzik a mindennapjainkba. Egy koronavírus járványtól vagyunk veszélyeztetve, és ennek kapcsán a tavaszi kijárási tilalom még inkább rákényszerített bennünket arra, hogy a négy fal között, vagy pedig az udvarban feltaláljuk magunkat és módot keressünk a testi mozgásra, tornára.  

Az indiai származású Fauja Singh 89 éves korában kezdett el futni, mert így akart megbirkózni a felesége és egyik fia halála miatt érzett depressziójával, majd a későbbiekben még 104 évesen is versenyzett, amivel a legidősebb maratonfutójává vált. Mi ebből a tanulság és következtetés? A sportot sosem késő elkezdeni.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon