Újból Zenta, 1697

Újból végignézhettük a Zentai Magyar Kamaraszínház és Soproni Petőfi Színház közös produkcióját.

A helyszín maga adja az esemény jelentőségét.

A magyarországi bemutató az esztergomi Bazilika előtti téren zajlott. A zentai közönség 2018-ban a Városnap keretén belül már láthatta, és én is láttam akkor. Lenyűgöző, dinamikus és a ma emberének is komoly üzeneteket közvetített. Szarka Gyula zeneszerző, előadóművész és Szálinger Balázs költő darabja Pataki András rendezésében, napokig, hetekig, sőt mondhatom, hogy egy éven át ott motoszkált az ember fejében. Az Esztergomi Várszínház két nagyszabású előadást tűz műsorra az idén: a Zenta 1697 című rockoperát és a Nemzeti Színház Csíksomlyói passió című produkciót. Azt hiszem ez a válogatás és döntés magáért beszél. Csak röviden arról, aki még nem ismeri a Zenta, 1967 című rockoperát.

Az 1697-ben indított török hadjáratnak az volt a célja, hogy a korábban elvesztett területeket visszaszerezzék. A császári katonaság Savoyai Jenő parancsnoksága alatt Újvidék környékén gyülekezett, majd a Tisza jobb partján az észak felé vonuló török sereg nyomába eredt. A törökök szeptember 10-én érkeztek Zentához, ahol a Tiszán hajóhidat építettek, melyen másnap délben megkezdték az átkelést. Savoyai kihasználta a török seregnek az átkelés miatt meggyengült harcképességét, és támadást indított a hídfő, valamint a hajóhíd ellen, s alig két óra alatt súlyos vereséget mért a török erőkre. A törököknek megközelítőleg 20 000 katonájuk halt meg. A többnemzetiségű keresztény hadak zentai győzelme világtörténelmi jelentőségű, ugyanis ennek eredményeképpen szabadult fel Magyarország szinte teljes területe a török hódoltság alól. Ez a csata vezetett az 1699-es karlócai békekötéshez, ami egyúttal a törökök közép-európai hadjáratainak a végét is jelentette.

Fergeteges előadást láthattunk újból.

A karakterek, a történet és jelenkor eseményei elragadták az embert. Megint és századszor is elnyerte jutalmát a hazaszeretet, az adott szó ereje és hűség. Felhívta a figyelmet arra, hogy tudunk együtt lenni, megtudjuk újra próbálni a lehetetlent, da csak akkor lehetséges újraépíteni Zentát, ha megfogjuk egymás kezét és vállát. Azokkal tudunk építeni, akik itt vannak, akik tudják a táj lehetőségeit, adottságait.

Wischer Johann a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója, aki szereplője is a darabnak Bánffy Miklós díjban részesült.

A díj a közösségben kifejtett tartós és színvonalas kultúrmunkáért ítélték meg.

Ha összegzem és a dolgok mögé láttatni akarok, egy csodálatos ív valósult meg. Zenta, 1697 szerénység nélkül állíthatom, hogy világtörténelmi esemény volt, ősbemutató Magyarországon az esztergomi bazilika előtt, kitüntetés Államalapító Szent István ünnepének alkalmából.

Büszke vagyok, hogy ott voltam és ennek a történés folyamatnak a része vagyok.

Gratulálok!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon