Régi húsvétok emléke

Gyermekkorom szép emlékei közé tartozik a húsvéti előkészület, az izgalom a várakozás a titkolódzás.

Visszaszámoltuk a napokat, amikor a nyuszi jön. Tele kavargó emlékekkel.

Már virágvasárnap a templomba való bevonulás jelezte, hogy hamarosan itt a húsvét.

A nagyheti készülődés pedig teljesen ráhangolt az ünnepre.

Csütörtökön misére mentünk, pénteken nem gyújtottunk tüzet, szombaton sonkát készítettünk és festettük a tojásokat.

Az esthajnalcsillag megjelenésével pedig kezdetét vette a húsvét.

Kint álltunk a szabadban és azt játszottuk, hogy ki látja meg előbb a csillagot.

Vasárnap pedig együtt volt a család, mindenki igyekezett a legszebb énjét mutatni, nevetgéltünk, beszélgettünk és természetesen a gyerekekkel játszottunk kint a szabadban. Terveztük a másnapi locsolkodást.  Közben a gondosan elkészített nyuszi fészket többször is felújítottuk, mert azt mondták, hogy a nagy körültekintéssel elkészített nyuszi fészek meghozza a várva várt ajándékot. Így is lett, a nyuszi pontosan tudta, hogy mire volt szükségünk. Ha nagyot kívántunk, akkor azzal nyugtattak bennünket a szüleink, hogy majd jövőre és jobbnak, szófogadónak kell lennünk.

Húsvét hétfő reggelén, csak gyorsan leltároztunk a fészekben majd igyekeztünk korán indulni a lányokhoz, locsolkodni.

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy, öntözzem, alig vártam.

Este felé pedig kifáradva, tele piros tojással tértünk haza.

Ezek voltak az igazi szép idők, mondanánk, de ne feledjük mi, azaz szüleink tettek róla, hogy ez megtörténjen.

Most már a mi felelősségünk!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon