Minden nap vasárnap a családban

A hétköznapjaink átalakultak egy időre, mert lehetőséget kaptunk rá, hogy közösen harcoljunk egy láthatatlan ellenséggel, ami alattomosan mászik be otthonunkba, sodorja veszélybe felmenőinket és  felebarátainkat.

Azért tehetünk ellene, mert erről most tudunk, ezt most látjuk, a média minden formájának köszönhetően figyelemmel kísérhetjük – ha akarjuk.

Azt is megtehetjük, hogy csupán elfogadjuk azt a kollektív feladatot, amire felkértek minket és azzal segítünk, hogy kihasználjuk ezt a faramuci helyzetet és végre foglalkozunk magunkkal is, több minőségi időt töltünk a legszűkebb családi körben és alapvetően megpróbálunk kicsit befelé fordulni. Így segítve magunknak és közösségünknek. Ahhoz, hogy az életünkben bármi megváltozzon, először nekünk kell tudnunk megfogalmazni, hogy valójában mit szeretnénk és nekünk kell elindulnunk a belső változás útján, ami a környezettel való állandó kölcsönhatás következtében valódi változásokat fog szülni.

Sokkal több érdekes dolog és játéklehetőség van a kapun belül, mint azt mi, szörnyen gyakorlatias, racionális, elégedetlenkedő szülők sejthetnénk. Tekintsünk ajándékként erre a plusz közös időre, még akkor is, ha komoly erőfeszítésekbe kerül megszervezni a mindennapokat, egyensúlyozni az otthoni munkavégzés, a házi munka és a gyerekekkel való foglalkozás között, kitalálni (aztán tálalni) mit egyen a család. Jól össze kell hangolni a feladatokat.

Ez valóban kihívás, de ha jól csináljuk meglesz a gyümölcse.

A kisebb gyerkőcök igénylik a közös játékot és a figyelmet a szülőktől (akkor is, ha többen vannak),  nyomon kell követni az iskolások online házi feladatait, tanulni kell velük, hiszen tőlük sem várható el, hogy egyedül tartsanak észben mindent, amire eddig tanóra  keretek között a tanár hívta fel a figyelmüket. A pedagógusok támaszkodnak erre a lehetőségre. Lehet úgy tűnik, hogy kamaszaink könnyebben viselik ezt az időszakot, mert ők „elfoglalják” magukat, de vegyük észre, ha gyermekünk napja egy végeláthatatlan kütyüzés az online tananyagtól kezdve, a közösségi portálokon át a játékok, sorozatok és filmek tömkelegéig. Nekik is szükségük az együtt eltöltött időre velünk, szülőkkel. Vonjuk be a főzésbe, sétáltassuk együtt a kutyát, ajánljunk neki egy könyvet a gyerekkorunkból, amit aztán megbeszélhetünk, találjunk ki egy sporttevékenységet, amit játszhatunk a kertben vagy a ház előtt, társasozzunk, tanítsuk meg kártyázni, kötni, mossunk együtt autót, tervezzük meg közösen a jövő évi családi nyaralást, kérjük meg, hogy járjon utána ő az interneten, milyen nevezetességek vannak, találja ki ő, mit nézzen majd meg a család. Számtalan lehetőség van még, alakítsuk saját családunk stílusára ezeket.

Visszaidézhetjük gyermekkorunk játékait, foglalatosságait. Varrás, gombvarrás, horgolás, de színezőt is készíthetünk, amit sajátkezűleg rajzoltunk.

A napi menetrend egy picit olyan, mint a babáknál, akikre a dolgok sorrendiségének állandósága nyugtatólag hat. Így van ez velünk, felnőttekkel is, gondoljunk csak arra, hogyan kezdjük a napot reggelente, mit csinálunk ebéd után, mivel foglalkozunk este elalvás előtt. Ez segít abban is, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk és a jelenlegi különleges helyzetben ne csak túléljük a napot, de meg is éljük azt .

Amikor véget ér ez az időszak és visszazökken életünk a megszokott medrébe, gondoljuk majd végig, mit adtak hozzá értékrendünkhöz az elmúlt hónapok. Bárhogy is érezzük magunkat most, bárhogy is érezzük magunkat majd akkor, mindig jusson eszünkbe: ez is elmúlik.

Fontos és hangsúlyos, hogy ebben a helyzetben mindenki találja meg a számára megfelelő tevékenységeket.

A tapasztalat, ami még csak pár hetes, azt mutatja, hogy ellentétben azzal az állítással, hogy most több a szabadidő, azt vesszük észre, hogy folyamatosan elfoglaltak vagyunk, talán jobban, mint a járvány kitörése előtt. 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek