Levelem a Mikuláshoz – időben írtam, hogy odaérjen!

Utóirat: Fontos, hogy meghallgass, akkor én is teljesítem a rám eső részt

Kedves, drága, várva várt Joulupukki!

Gyerekkorom óta nem írtam neked. Emiatt kissé zavarban vagyok, legfőképp a megszólítással. Már a rendszerváltás előtt sem tudtam pontosan, hogy mikor ki és mivel jött-ment ajándékot hozva nálunk, most meg ebben a fogyaszt(gat)ói társadalomban meg teljes az én kisbácskai, vajdasági-délvidéki, határontúli-szerbiai magyar, visszahonosított – egyeseknek nemkívánt szavazópolgári öntudatom – tudathasadása. Hivatalosan Télapó a neved, a hittanórán Mikulás. Ám nagyszakállúként még karácsonykor, a kisded Jézuska eljövetelekor is oly sokszor bezavartál a képbe, hogy ki is hozta a mit is, az újévi fenyőt és/vagy a karácsonyfát...

Mikulás, Télapó, Santa Claus, サンタさん,Gyed Moroz – vagyis Te!

Kérni szeretnélek, hogy a sok krampuszodon kívül, akik a térségünkben már oly sok ideje tevékenykednek, nem kímélve magukat, de főleg minket, legalább egy kis nyugodalmas adventi időszakot biztosíts nekünk, egy kis szusszanást lelki épülésünkre, szépülésünkre.

Olyan krampusz menteset. Igen, és kérlek ne húzd már magad felé Skandináviába azt a sok vajdasági kispajtásomat, ne hagyd őket ott letelepedni. Nálad sem minden jégkrémből van, nemde? Különben is, olyan hideg van arra tifelétek...

Tudod, többféle krampusz nyomorít ezen a tájon, ahol én élek.

Van, amelyiknek csak olcsó munkaerő vagyok. A másiknak vásárlóerőt képező valaki, mégha alacsony tőkeerőt tudok magaménak, akkor is. Nem tehetek róla, de bérből/fizetésből csak rövid takaróra futja, amelyikből a hónap végére már kilóg a lóláb(am). És van olyan krampusz is, akinek mindössze szavazópolgár vagyok. Csak a választásokkor méltat néhány szóra, és olcsó szemfényvesztéssel próbál elkápráztatni.

Gyerekeim, a pedagógusok minden erőlködése és lelkesedése ellenére, akik maguk is eszköztelenek, fegyvertelenek és alulfizetettek, ugyancsak az olcsó munkaerőképzőbe, fogyasztógyártóba és szavazópolgárnevelőbe járnak, abban tanulnak.  Magyarnak és embernek nevelem őket, a világ azonban igyekszik magára formálni őket. Sajnos...

Nem volt itt soha sem aranyból a köpőcsésze, de az ember magtalálta a számítását. Mint ahogyan most is megtalálhatja, ha keresi és főleg ha akarja. Nem mindig a könnyebb ellenállás iránya a jó irány. Lesz-e aki kitart, akinek lesz türelme megvárni a jó irányt, kedves Télapó?!?

 

Ha már jössz, hőn várt Mikulás, Santa Claus, サンタさん, Gyed Moroz, legyen bármi is a neved, akkor arra kérlek, hitet, reményt és szeretetet hozz.

A pénz nem boldogít, a vagyon viszályt szül, a jólét eltunyít és eltompít. Láthatod ennek nyomait Brüsszellen is, ott repülsz el felette!

Ha nincs jövőbe vetett hitünk és víziónk, akkor másutt sem lelünk boldogságra, mindössze megnyugvást színlelhet számunkra a jólét érzete.

 

Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész – rénszarvasaid nevei. Beoltattad-e őket kergemarha-kór ellen, vagy ha már röpülve jártok, mi a helyzet a madárinfluenzával, vagy te is a zöld határon közlekedsz, mert ugye „nyugaton ez ma egyeseknek elfogadható”? A Te puttonyodat átnézi-e a vámtiszt a schengeni határon? És a legfontosabb, rendelkezel-e munkavállalási engedéllyel mindenhol a nagyvilágban, ahol tevékenykedsz? Továbbá, van-e szükséged betanított játékgyári munkásokra? Esetleg nem szeretnél egy lerakatot létesíteni a Vajdaságban? Nem, nem kötelező a piros jumbósapkádat sajkacsára váltani, habár a Mikulás püspöksüvege nekem sokkal jobban tetszett.

Amiről mostanában mint szép ajándék álmodozom, az a nemzeti konzultáció sikere, a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokon a polgári kormány győzelme, a Magyar Nemzeti Tanács újbóli választásán a folytonosság továbbvitele, meg hasonlók, mert tudod, mostanra felnőttem és a vágyaim is megváltoztak.

Hogy is van ez, ehhez már nem Te kellesz Mikulás bácsi!? Igaz is, ha mindannyian észen leszünk, és nem fagy le/meg az eszünk, akkor talán elegen leszünk, elegen maradunk, és az eredmények sem maradnak el.

 

Akkor nem kívánok mást, csak Jó Reggelt Vajdaság!

Ébresztő!!! Ahogy a nagyszakállú PR marketingese mondaná: „A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára egy kicsit várni  kell...”

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon