Létezik tökéletes pap?

Büszkén vállalom, hogy gasztropap és nem szentfazék vagyok.

Teológus voltam, kispap. Megkaptuk a reverendát és egy hónapig szinte zuhanyozni is abban jártunk.

Óriási élmény egy kispapnak felvenni életében először a fekete reverendát. Előadásokra, bevásárolni, kirándulni is ebben a ruhában mentünk. A kilencvenes évek második felében, igaz már megtörtént a rendszerváltás Magyarországon, de az emberek szemében egy reverendás fiatalember ugyancsak szenzáció volt a hosszú évtizedes kommunista diktatúra után. Pláne Pécsett, ahol végeztem. Igazi vörös város volt. Bányász város. Megyek az utcán, egy idős hosszúhetényi bácsi mélyen meghajol, kalapot emel, nekem, huszonéves fiatalembernek. Mi tagadás, élveztem. Majd pár nap múlva odalép hozzám egy asszonyság a pécsi főtéren, köp egyet a földre és odamondja: “mocskos papok, bányába velük!” Ezt már annyira nem élveztem, de miután ez felváltva többször is megtörtént, a lelki vezetőmmel beszélgettem erről, s az ő szavai és intelmei most is itt csengnek a fülemben. Sem a kalapemelés, sem a szitkozódás nem nekem szól, amikor a reverendát viselem, hanem annak, akit képviselek a reverendában. Azóta minden lepereg rólam.

Már itt kiélezve érződött a bal- és jobboldal, a kommunista, szocialista később liberális értékekben szocializálódott társadalmi rétegek – akiknek minden pap szálka a szemükben – reakciója, és a másik, nemzeti, keresztény értékeket élő, abban szocializálódó, azt felvállaló, azt kereső társadalmi rétegek reakciója. Mondhatom, többen voltak azok, akik legszívesebben tiltották volna az egyházi emberek nyilvános megjelenését, a közéletben való szereplésüket egyenesen gyűlölték és gyűlölik még ma is. Én meg annál inkább vállaltam a reverendát, sőt megáldottam a kalapot emelőt és a szitkozódót egyaránt. Én mindig is abba az értékrendbe álltam be, amit ma Magyarországon végre a politika is felvállalt. Az, hogy nem vagyok egy politikai pártnak sem a tagja, de a politikáról véleményem van és elég határozott, ezt sosem tagadtam.

Tisztában vagyok azzal, hogy soknak ez nem tetszik.

Sebaj, hála Istennek, hogy azoknak a balliberális, a kommunista rendszerben agymosáson átesett, “se Istenük se hazájuk” kozmopolita polgártársaimnak nem jön be az, amit képviselek. Régen rossz lenne, ha ők dicsérgetnének az általuk működtetett portálokon. Isten ments!

Nem azért, mert Orbán Viktor miniszterelnök úrnál, a FIDESZ-nél, vagy Pásztor István elnök úrnál, a VMSZ-nél akarok ezzel bevágódni, hiszen pontosan tudjuk egymásról, hogy mit és miért vállalunk és mondunk, hanem azért, mert mióta az eszemet tudom, amióta a Paskó családot ismerem, ezeket az elveket képviselem, képviseltük politikán kívül és belül egyaránt. A bajmoki Paskó család egy szavazást sem hagyott ki, mert a politikát nem ördögtől valónak éltük meg sosem, hanem egy olyan demokratikus választási lehetőségnek, amelyben kötelességünk részt venni, nyilván azon elvek mentén, amit képviselünk! Ennek pedig hangot adtunk, még a délutáni kávézások alkalmával is, és ha ezért valaki elítélt minket, maximum nem jött át többé kávéra. Annak csak örülök, hogy ez egy sikeres politikai szinten is megfogalmazódott. Persze, hogy közéleti személyként papként, karnagyként, tanáremberként, vagy akár ismert és kitüntetett szakácsként odaállok és kiállok emellett.

Minden ellenvéleményt elfogadok, de a rólam írt kritikákat el sem olvasom, mert nem érdekelnek.

Öreganyám jut eszembe, aki csak annyit mondott még a halálos ágyán is, hogy “édes fiam inkább legyen száz irigyed, mint egy sajnálkozód”. A negatív reklám is reklám, és ezt ezúton köszönöm meg minden „jóakarómnak”, akik el sem tudják képzelni, hogy minden írásukkal milyen jót tesznek annak az ügynek, amit képviselek és amit csinálok. Nem én veszem észre ezeket az írásokat, mások hívnak fel, mások szólnak. Gratulálnak, bátorítanak, míg megint mások egyenesen keresik a személyes találkozó lehetőségét, mert – “ezt az embert nekik meg kell ismerniük” – mondják. 

Nem is próbálok megfelelni mindenkinek, mert amikor ezt a hivatást választottam, tudtam, hogy kirakatemberként mindenkinek nem fogok tudni tetszeni.

Még a templomba járó hívek közül se nem lehetek mindenkinek az ízlésére. Ezért inkább magamnak igyekszem megfelelni és annak a hivatásnak, amit én választottam, úgy ahogy ez rám van szabva és nem úgy, ahogy ezt mások próbálják rám “passzítani”. Inkább vagyok gasztropap, mint szentfazék, művész és tanár, aki nevel is, nem csak tanít, és vállalom azt is, hogy pártpapnak neveznek a balliberális, kozmopolita honfitársaim, mert a papot és kutyát a szájáért etetik és nem azért, hogy hallgasson! Teszem, amit tennem kell, teszem, amit tenni érdemesnek tartok! Ha minden kutyára, aki körülöttem csahol, odafigyelek, sosem fogok előre haladni, sosem fogom előbbre vinni az ügyet, amit fontosnak tartok!

 

A hívek között is mindenkinek más az elképzelése a papról. Legtöbbje azon méri le a pap rátermettségét, hogy mennyire foglalkozik a fiatalokkal. Mások a szemére hányják, ha elhanyagolja az időseket.

Megint mások szerint a tökéletes pap mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti. Sokan ezért ítélik el a papot, mert nevetgélős, ezért komolytalan, hiányzik belőle az áhítat. Mások úgy vélik, ha a pap naponta legalább 15 családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos embert nem látogat meg, nem is pap. Aztán egyesek elvárnák, hogy minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorolásával töltse, és mindig az irodában üljön, ha keresik. 

 

Ugyanis,

 •ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál, akkor bőbeszédű,

 •ha hangosabban prédikál, akkor ordibál,

 •ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,

 •ha saját autója van, akkor világias beállítottságú,

 •ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral,

 •ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,

 •ha családokat látogat, akkor biztos tetszik neki a háziasszony,

 •ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat

 •ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,

 •ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,

 •ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi sem történik,

 •ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni,

 •ha az Istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,

 •ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,

 •ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,

 •ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,

 •ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,

 •ha idős, akkor mikor megy már nyugdíjba,

 •ha meghal, akkor nincs aki pótolja.

Forrás: http://refszatmar.eu/?p=24562#.UyQ0HdjWglQ

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon