Ember a sportoló mögött

Novak Đoković tizenhétszeres Grand Slam győztesként és 285 hétnyi világelsőséggel a háta mögött már most a sportág ikonikus és megkerülhetetlen alakja és minden bizonnyal még nagyon sokáig a legnagyobb teniszezők között fogják emlegetni. Amit azonban ő igazán szeretne elérni az az, hogy igazi közönségkedvenccé váljon, mint két vetélytársa, akik szintén a tenisz sport csillagai közé tartoznak, Roger Federer és Rafael Nadal.

Hármójuk rivalizálása alapvetően meghatározta az elmúlt másfél évtizedet, és még a múlt idő sem teljesen indokolt, ugyanis egyikőjük sem vonult még vissza, a Grand Slam számláló továbbra is forog őket illetően.

A hétvégi US Openen történt, hogy egy kevésbé erősen félreütött labdával eltalálta az egyik vonalbírót, aki nem sérült meg komolyabban, azonban a szabályok szerint ki kellett őt zárni a további küzdelmekből. Ezzel pedig annak lehetőségétől is elesett, hogy megszerezze 18. Grand Slam elsőségét, amellyel közelebb került volna riválisaihoz. Ennyit tud jelenteni egy indulatból, meggondolatlanságból elkövetett mozdulat.

Đoković pályán is sokszor megmutatkozó frusztrációja tulajdonképpen azon görcsös próbálkozásából ered, amellyel a közönség szeretetét szeretné elnyerni. 

A szerb sztár idei éve olyan mint az egész pályafutása: rapszódikus. Talán kijelenthetjük, nincs nála megosztóbb sportoló jelenleg a világon. Đoković egyszemélyben az, aki felejthetetlen élményt tud szerezni egy labdafiúnak azzal, hogy mellé ül a padra és esernyőt tart fölé, de ugyanakkor az is, aki ingerültségében egy ütőt hajít el egy másik labdaszedő felé. Ez a kétarcúsága egész pályafutása alatt megmutatkozott a pályán, és sokszor azon kívül is.

Ennek ellenére azért nemcsak Szerbiában, hanem világszerte is példakép.

Egy nehézsorsú generáció tagjaként számos megpróbáltatáson ment keresztül, gyerekként élte meg a délszláv háborút, és volt hogy üres medencében kellett a falnak ütögetni a labdát gyakorlás gyanánt. Ugyanakkor végig egy cél lebegett a szeme előtt: olyan nagy játékossá válni, mint példaképe, Pete Sampras. Ezt már sikerült elérnie. Viszont egy példaképnek higgadtan kell viselkedni, az a felelősség is hozzá tartozik, hogy tetteiket, viselkedésüket gyerekek ezrei figyelik, akik szintén teniszezőkké szeretnének válni. Ez az indicens pedig ismét rámutatott arra, hogy egy apró, véletlen mozdulat milyen kellemetlen következményeket szülhet, és hogy a bocsánatkérés ellenére is nem 26-0-s idei veretlen mérleglére fognak emlékezni legtöbben, hanem a kizárására.

Véleményem szerint, mint sportoló is elmondhatom, hogy vannak olyan tulajdonságok, amelyeket egy sportolónak fel kell vonultatnia a pályán. Ezek közül talán az egyik legfontosabb a tisztelet, úgy az ellenfelek, mint a bíról iránt is. A sportszerűség szintén elengedhetetlen. Ebből a szempontból Đoković nem vizsgázott jelesre, mivel pályafutása során többször is előfordult az, hogy ha nem ment neki a játék akkor inkább a háló felé sétált kezet nyújtva az ellenfél felé, ezáltal feladva az adott mérkőzést.

Ha az egész pályafutását nézve szeretnénk róla véleményt formálni, meg kell jegyeznünk azt, hogy ha igazán jó formában van mentálisan és fizikálisan is, akkor nincs összeszedettebb teniszező nála a világon. Ha viszont sokat hibázik, elveszíti az önkontrollját, akkor idegessé válik a pályán, és egy nyerhető mérkőzést is el tud veszíteni.

Đoković karrierjében már volt holtpont, és akkor is tudta, melyek azok a módszerek, amelyekkel vissza tudja hozni magát a világelső szintjére. Ha pedig ezen a szinten tud maradni még jó néhány évig, akkor elérhetőek lesznek Federer rekordjai is, amelyek megdöntésével ő lehetne minden idők legeredményesebb játékosa. Valószínűleg nem a legszimpatikusabb, legnépszerűbb játékosa, de mindenképp a legjobb.

A tenisz mint olyan egyéni sport, és ha a páros versenyeket, Davis-kupát most nem veszem számításba, ám Đoković egyéni sikereit a szerb nép is magáénak érzi, és az ország közelmúltját figyelembe véve érthető is az emberek sportsikerek iránti vágyakozása, kiéhezettsége.

Mint a legtöbb sportolónak, neki is vannak és lesznek kritikusai, akik véleményét ugyanúgy a helyén kell kezelnie. Az is előfordulhat, hogy nem ő lesz minden idők legeredményesebb teniszezője, de az eredményeit senki sem kérdőjelezheti meg, kitartását és akaratát elismerés illeti. Mi pedig, akik a teniszt is szeretjük figyelemmel követni, hálásak lehetünk azért, hogy minden idők három legendás játékosa a jelen korban játszik és még mindig aktív.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon