A digitalizált Z generáció jövője

Újra elérkezett az iskolakezdés, egy új generáció kezdi meg szárnybontogatását az iskola intézményrendszerében, amelynek egyik célja az alapvető tudás átadása mellett, hogy felkészítse a diákokat az előttük álló nagybetűs életre.

A 2020-as év a koronavírus jegyében zajlik, amely többek között az oktatásra is kihatással volt és megváltoztatta azt. Bevezették az online oktatás fogalmát, melyet egy-két évtizeddel ezelőtt a diákok és a tanárok egyaránt még a legmerészebb, fantáziadús álmaikban sem képzeltek el.

Véleményem szerint, önmagában a digitális, online oktatás csak még jobban segíti és előremozdítja a gyerekek eldigitalizálódását, antiszocializálódását. Az internet megjelenése után születetteket (1995-2009) nevezzük Z generációnak, akiknek viselkedése és tanulási képessége teljesen eltér a korábbi generációkhoz viszonyítva.

Egy-két évtized múlva fel fog nőni a világ első digitális és globális nemzedéke, s mint minden új generáció megjelenése, a Z generáció is változásokat fog előidézni a különböző vállalati és társadalmi rendszerekben, így a munka világában is. A Z generációt már nehéz, vagy talán már nem is lehet ugyanúgy, ugyanazon módszerekkel tanítani, mely módszerek a korábbi évtizedekben jelen voltak. Maguk a tantárgyak, tananyagok, tankönyvek, pedagógiai módszerek, az oktatás formái nincsenek az új igényekhez szabva.

Ha az én generációmat hasonlítom össze a mai generációval a digitalizáció és technikai eszközöket figyelembe véve, akkor máris hatalmas különbségek ütköznek ki.

A játszótéri focizást vezetékes telefonon keresztül beszéltük meg, és olyan gyerekek is csatlakoztak, akik jóval messzebb laktak. Manapság a valamikori kedvenc játszóterem is üresen áll, talán csak a játszótér szomszédjainak legnagyobb örömére, kiknek nem kell zsörtölődve visszaadniuk a labdákat. A focikapuk előtt újra fű zöldell, nincsenek többé kikoptatva, mint évekkel ezelőtt. Azok a fiatalok, akik ma arra laknak, inkább választják a mobil- avagy laptopnyomkodást.

Bevallom, első számítógépemet középiskolás éveim elején kaptam, mobiltelefont 1-2 évre rá. A mai generáció tagjai nagyjából 3 éves koruktól kezdve játszanak már mobiltelefonon, illetve 8-9 éves korukban már Facebook profillal rendelkeznek. Ezt mindenki érezheti, tapasztalhatja, hogy mekkora a különbség, és egyeseknek talán ijesztőnek is tűnik, hogy a gyerekek életébe egyre korábban beférkőzik a technológia.

A legnagyobb dilemma amivel a mai szülők szembe találják magukat, hogy miként szabályozzák a digitális világ használatát a gyerekeik számára.

Ha nem szabályozzák, akkor amellett, hogy számos olyan tartalommal találhatják magukat szembe, aminek befogadására és feldolgozására nem lehet meg a kellő érzelmi és értelmi szintjük, teljesen a negatív irányba is befolyásolhatja és alakíthatja személyiségük, jellemük fejlődését. Emellett az is tény, hogy a számos veszély ellenére sem zárhatják ki teljesen őket a digitális világból, mert lemaradhatnak generációs társaiktól, esetleg célponttá válnak.

Bizonyos szinten megoldást jelent, ha maximáljuk a képernyő előtt töltendő időt, és ezt a tanulmányi eredmény, vagy pedig a viselkedés, magatartás alapján szabályozzuk. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az iskolában milyen mértékben engedélyezzék a mobiltelefon használatát, illetve, hogy a számítógép mennyire képezze részét a tanulásnak. Sokak szerint fontos, hogy a gyerekek jól kezeljék a számítógépet, hogy sikeresek legyenek a későbbiekben, és hogy az internet nagy segítség a fejlesztésükben.

Véleményem szerint a szülők már nem engedhetik meg, hogy ne legyenek tisztában a digitális trendekkel, követniük kell a felgyorsult történéseket. Emellett hangsúlyoznunk kell a beszélgetés fontosságát is, mivel egyes statisztikai adatok szerint a szülő és gyerek között beszélgetésre szánt idő csak néhány perc, és ha figyelembe vesszük, hogy ez a szám az Internet megjelenése előtt sem volt sokkal nagyobb, akkor kijelenthetjük hogy ez nem csak a digitális kor szüleménye. Ez nagy mértékben függ a szülők gondolkodásmódjától, mit tartanak fontosnak.

Internetmentes időszakokkal javítható a gyerekeken az empátia, az akaraterő, a kíváncsiság és az érdeklődés, amelyeket a képernyős telítettség teljesen kiolt.

Mint legtöbb esetben a megoldás most is valahol a középúton található. Nem az a legjobb szülő, aki mindent megenged, hanem aki kész érvekkel elérve képes határokat is szabni és betartatni.

Rajtunk is múlik milyen szülőkké válunk, milyen szülők vagyunk, mit tartunk fontosnak átadni a Z generáció számára, ezalatt elsősorban olyan dolgokat, tanácsokat és iránymutatásokat értve, amelyre a digitalizáció sosem lesz képes.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon