Mondd meg nékem...
Vajdasági de magyar blog
„A világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos.” (Lázár Ervin)
Hirtelen elment az étvágya, nekem amúgy sem volt, de dacból benyomtam hajnali négy órakor mind a két szendvicset. Oszt nem volt tovább szendvics téma. Na, de más téma sem volt. Kuss volt, vagy egy napig.
Az iskolacsengő jelez, jelzést ad. Figyelmeztet bennünket, hogy valaminek vége és más kezdődik el. Szeptember 1-jén beindul a gépezet, gyülekeznek a gyermekek és a szülők, a pedagógusok is izgalommal várják a kezdést. Sok kérdés merül fel mindenkiben.
Becsöngetnek...
Ne sodródj a tömeghisztériával, ne szidd az egyház legfőbb képviselőjét
A kocsim az utcán, mindenki láthatja, hogy honnan érkeztem, és ha vadak lennének, meg haragudnának ránk, már felgyújtották volna. Meg a péknél hlebet veszek és nem kruhot, pedig tiszteletből talán kruhot kellene mondanom, de nem áll rá a szám.
A megfigyelés, tágabb értelemben a kukkoló társadalom legfontosabb célpontja a magánszféra. A megfigyelések során az emberek életének olyan részeibe láthatunk bele, amihez másnak semmi köze. Egy adott szituációban nem kell mindent tudnia a másik félnek.
Vasárnap este a riói Maracana Stadionban befejeződött a XXXI. Nyári Olimpia
A koszovói dzsúdóstól a vállalkozásteremtés bátorságáig -- beszélgetés és tanulságok a borbélynál.
