A tudás

Pixabay/OpenClipart-Vectors

Mi a tudás?

  • Hogyan változik meg a tudás a tanulás, a képességfejlődés és az ismeretelsajátítás hatására,
  • mitől függ a tanulási képesség,
  • milyen egyéni adottságok befolyásolják az ismeretszerzés folyamatát,
  • hogyan épülnek egymásra a különböző tudáselemek és képességek?

Különböző szakma- és pedagóguscsoportok más-más válaszokat fogalmaznának meg attól függően, hogy mennyire informáltak, mennyire kísérletező az a műhely, amelyben dolgoznak. Az is fontos szempont, hogy milyen tudományterületről tekintünk a témára.

Egészen másként gondolkodnak például azok, akik a kognitív pszichológiában járatosak, és a mentális folyamatainkra vonatkozó tényeket kapcsolják a tanulás fogalmához, vagy a neurológia tudományának legfrissebb eredményeit hasznosítják, és az agyunk működésének törvényszerűségeit alkalmazzák a tudással összefüggő műveleteink vizsgálata során. Egy másik fontos irányzat az üzleti szférából induló tudásmenedzsment megközelítése. Ma már a terület „klasszikusa”, a neveléstudomány is egyre inkább nyitott ezekre a társtudományokra, amelyek kétségtelenül megtermékenyítően hatnak rá.

A tanulás egyszerű, hagyományos formáit ma már a hétköznapi gyakorlat főárama is meghaladja. Egyre kevesebb pedagógus gondolja komolyan, hogy a frontális oktatás, a hagyományos dolgozatírás és feleltetés az egyetlen eszköz, amelyet alkalmazni érdemes. A hagyományosnak mondható tanítási gyakorlat során a diákok leginkább közölt ismeretek reprodukálására irányuló feladatokat kapnak.

Ráadásul alapvető változást hozott az az információrobbanás is, amely megköveteli az újfajta tudáselemek kezelésének képességét (információk keresését, szelektálását, strukturálását). Számolni kell a tudás érvényességi idejének megrövidülésével is. Emiatt ma már alapvető fontosságú a tanításban a változásokra, problémamegoldásra való felkészítés. Az önálló tanulásszervezésre és információfeldolgozásra való törekvés egyre erősödik, és a tudásterületek és kapcsolódásaik sokféleségére tekintettel lévő módszertani változatosságra is egyre fokozódó figyelem irányul.

A felsőoktatásban részt vevő diákok nagy része ma már nem tollal és jegyzetfüzettel, hanem laptoppal vagy táblagépekkel jelenik meg az előadásokon.

A diákok jegyzetelési módszerei és eszközei éles ellentétet mutatnak a tanárok számára fellelhető eszközökkel és módszerekkel szemben, gondolok itt példának okáért az előadóterem egyik falát teljesen elfoglaló zöld vagy fekete krétás táblára.

A modern technológia használata vagy épp annak hiánya megváltoztathatja az oktatási folyamat minőségét, ám nem feltétlen pozitív irányba terelve azt.

Mint az előző kisfilmmel kapcsolatos fejtegetésben megemlítettem, a modern technológia használata az oktatás során nem a diákok szórakoztatására, hanem az oktatási folyamatba való minél aktívabb részvételre kell(ene), hogy irányuljon.

Miközben mi tanárként az aktív táblánál vagy egy powerpointos prezentációnál, esetleg egy filmrészlet bemutatásánál szorgoskodunk, mi a garanciája annak, hogy a diákok a laptopjukon nem a Facebookon, a Twitteren vagy épp a levelező programjaikon foglalják el magukat?

Semmi.

Arra semmiképp sincs garancia, hogy a digitális oktatás előnyeit száz százalékosan ki tudjuk használni akár diákként, akár tanárként. A számítógép, laptop, a digitális programok, filmek, az aktív tábla, a prezentációk (és még sorolhatnám) használata az oktatás során nem elegendő a diákok figyelmének felhívásához vagy megtartásához. A látvány magában nem jelenti azt, hogy nyert ügyünk van a megfelelő tartalom nélkül.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon