Néhány megszívlelendő jótanács

A család életében mindig voltak és lesznek is fordulópontok, melyek abban a helyzetben melyben a család tartózkodik meghatározó lehet. Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan és miként kezeljük.

Érdemes elolvasni őket. Kezdő szülőként én is bújtam a könyveket és az újságokat tanács után kutatva, majd egy idő után rájöttem, hogy a leírt szó csak egy helyzetben igaz, az általánosítás pedig nem húzható rá egyetlen helyzetre sem. A leírt szövegek azonban kiváló támpontokat adtak a nevelésben a tájékozódásra.

A mai világban úgy gondolom, hogy szükségszerű az ilyen és ehhez hasonló tanácsadás, vagy is megszívlelendő szövegek.  Nem fogom és nem is az a szándék, hogy megmondjam a tutit, de a tájékozottság segít és segített abban, hogy át tudjak néhány problémát hidalni. Sok-sok kutatás vár ránk még, melyek segítenek előre lépni a világban. Gondolok itt a közösségi médiára, a média eszközök hatására a családra és az egyénre. Számtalan dolog vetődik fel melyet nehezen vagy egyáltalán nem tudunk kezelni. Környezetemben sok a kisóvodás, aki most szokik be a közösségbe. Ez a gyermeknek is és a szülőnek is megpróbáltatás. Természetesen akkor, ha mi is rágörcsölünk erre a történetre.

Ne ítélj az első benyomás alapján azonnal az első ott töltött néhány óra alatt ne fogadd meg szentül, hogy azonnal magánoviba adod a gyereket, és ha hazaértetek, ne kezd bőszen kutakodni ilyen intézmények után a neten.  Adj magatoknak – de főleg magadnak – egy kis időt, hogy megérjen ez a dolog is benned, hidd el, néhány nap múlva nem fogod ennyire feketén látni a helyzetet!

Fontos, hogy ne támadjam az intézményt és a pedagógust, ez hosszútávon sok-sok probléma forrása lehet. Inkább jelezzük egy idő után a meglévő feszültséget bennünk.

Szülőként, soha se bőgj – a gondozónőknek nincs idejük téged is vigasztalni. Hidd el, minél jobban érzi rajtad, hogy nem vagy biztos a dolgodban, a döntésedben, annál jobban fog ő is nyüszíteni, bömbölni, ez csak neked szól.  Ha eljött az idő, akkor “puszi, szia szívem, most itt maradsz egy kicsit játszani, anya elmegy dolgozni / vásárolni, de anya majd jön vissza, puszi, szia, szeretlek” és minél gyorsabban el. Mire kiteszed a lábad a kapun, már boldogan játszik odabent. A műsor csak neked szól, ha nem vagy ott, akkor nincs közönség, tehát nincs műsor sem.

A gondozónő csak gondozónő, az óvónő is csak óvónő, a tanító nem a te klónod. Ne várd el tőlük, hogy úgy szeresse, úgy ölelje, úgy babusgassa és úgy dédelgesse, mint te odahaza. Nekik legalább 10-15, rosszabb esetben több mint 20 gyerekre kell ügyelnie, úgyhogy fizikai képtelenség, hogy ugyanazt adja a gyerekednek, mint te. Nem azért kezdtétek el a bölcsit, ovit, iskolát, hanem hogy közösségbe járjon, hogy szabályokat, kereteket tanuljon meg.

Az egészséges fejlődésnek része a közösségbe való szoktatás. Ezt soha ne feledjük, még ha abban a pillanatban úgy is tűnik, hogy ez megoldhatatlan feszültség, hidd el, nyugalommal, kitartással sokat segíthetsz gyermekednek is és magadnak is.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon