Iskolakezdés, félelem nélkül!

Pixabay

„Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.”

(Böjte Csaba)

Lassan, de biztosan véget ér a nyár. Egy élményekkel teli, tartalmas nyári szünet után mindenkinek nehéz visszarázódnia a tanév szoros rutinjába. Vannak, akik gond nélkül veszik az akadályt, másoknak viszont nehezebb az átállás. A tanévkezdés megviselhet gyermeket és felnőttet egyaránt, legyen szó a korán kelés nehézségeiről vagy akár az iskolai szorongásról.

Az első vigasztalás az, hogy akármennyi időt is tölta gyerek az iskolában, a jó és érzelmi biztonságot adó családi otthon az, ami döntő befolyást gyakorol későbbi életére, fejlődésére.

Itt azért mindjárt hozzáteszem, hogy egy kis elsősnek valójában két-három órát kellene, volna jó az iskolában eltöltenie, és az lenne igazán jó számára, ha utána hazamehetne, ebédelhetne, pihenhetne, és délután szabadon játszhatna, lehetőleg sok mozgással a szabad levegőn.

Ebből persze az is következik, hogy ha módunk van rá, hozzuk el a gyereket az iskolából, amilyen hamar csak lehet.

Ha azt tapasztaljuk az iskolában, hogy a gyerek – és lányoknál ez gyakrabban fordul elő, mint fiúknál – egyre súlyosabban szorong, próbáljuk felderíteni, hogy miről van szó, de ne sokáig habozzunk, hanem esetleg tanácsadó pszichológust is bevonva keressünk megoldást annak ellenére, hogy tudjuk, „új gyereknek lenni” egy viszonylag már összeszokottabb közösségben mindig teher. Ezért is jó még időben, minél korábban felismerni és kezelni a helyzetet, és nem kivárni a félévet vagy az év végét!

A tanszerek vásárlásánál, a legújabb pókemberes vagy jégvarázsos táska kiválasztásánál még minden gyerek lelkes. Ahogy azonban közeledik az évnyitó, a jóleső izgalom sokaknál akár szorongásig is fajulhat. Az új szituációkhoz való adaptálódás gyakran okoz nehézséget a gyerekeknek, az iskolakezdés pedig tele van ilyen helyzetekkel.

Sok minden lehet új: tanárok, osztálytársak, tanórák és tantermek. Ráadásul a korábbinál több elvárással is szembe kell nézniük a diákoknak.

De ami mindezeknél fontosabb: a gyereknek kezdettől tudnia kell, hogy az iskola az ő dolga! Én persze ott vagyok a közelben, és ha kér, segítek, amikor netán leckéjét csinálja vagy táskáját pakolja, de nem faggatom, hogy mi a lecke, nem ellenőrzöm, hogy berakta-e a tolltartót, a tornazsákot stb. És ha – törvénytelenül! – egyest kap tornából, mert nem volt felszerelése? Lehet, hogy egyszer-kétszer-háromszor egyest kap, de negyedszer biztos el fogja vinni!

Az új tanév rutinja szédületes sebességgel ránthatja vissza a család tagjait a szürke hétköznapokba. Ezért érdemes ilyenkor fokozottan odafigyelni a nyárihoz hasonló szabad együttlétek megtartására, a minőségi időre.

Sokszor a puszta jelenlétünk is elég a gyermekek megnyugtatásához, az együtt töltött idő pedig lehetőséget teremt arra, hogy meséljenek az iskola gondjairól és örömeiről.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

Egy vezető konzervatív román lap szerint Orbán Viktor a keresztény Európa védőbástyája