Iskolába megyünk!

„Az élet lépten-nyomon rácáfol elméletre is, gyakorlatra is.” (Szabó Magda)

Lassan vége lesz a 2017/18-as tanévnek és az általános iskolákba beindul az elsősök iratkozása a következő tanévre. Az óvodai világból az iskolai közegbe kerül a nebuló. Nagy változás ez a gyermeknek és a családnak is. Többet nem lehet 9 felé beszédülni az oviba, ebéd után szunyókálni, délután csak a dinoszauruszokról beszélgetni. Ezután korán kelünk, tízórait csomagolunk és egymás után többször is számba vesszük, hogy vajon mindent eltettünk, aláírtunk, befizettünk és megjegyeztünk. Előbb-utóbb belerázódik az is, akinek első gyermeke lesz most elsős.

 

1. Ritmus

Az első dolog, amit muszáj megemlítenem, bármilyen furcsán is hangzik, hogy az iskola nem óvoda. Nem csak a gyereknek, hanem a szülőnek is fel kell venni az intézmény ritmusát. Órarend, csöngetés, fogadóórák és a többi apró történés. Érdemes erről a tanítóval mielőbb egyeztetni, hogy senkinek ne legyen kellemetlen.

 

2. Nem kell minden áron „ fejleszteni”

 

A szülői tudatosságod ne abban teljesedjen ki, hogy a gyerekednek fejlesztő füzeteket vásárolsz! Inkább az érdeklődést, elmélyülést, nyugalmat biztosító figyelem, a jó napirend, az elegendő játék, a mesehallgatás segíti elő a fejlődését.

 

3. A jegy ne minősítsen

Amikor egy kisgyerek iskolás lesz – nagyon sok családban hirtelen borul minden – elkezdik őt kizárólag a teljesítménye alapján értékelni. Ha piros ponttal jön haza, mindenki nagyon szereti, megerősítést kap, de ha gyengébben teljesít, szeretetmegvonás és harag jár érte.

Önmagában semmit nem jelent egy gyengébb teljesítmény vagy egy beírás, hacsak azt nem, hogy figyelj oda jobban a gyerekedre.

 

4. Hadd maradjon felhőtlenül gyerek!

A gyerekeket nagyon sok inger éri az első osztályban, új szabályok, új környezet, elvárások tömege, ő egész nap az iskolában teljesít, alig engedheti el magát. Ez a gyerekeket testileg, szellemileg, idegrendszerileg komolyan megviseli. Ezért aztán otthon hadd engedje el magát, ne neveljük percenként azzal az elvárással, hogy ő már iskolás, ezért nem viselkedhet úgy, mint egy ovis! Attól, hogy iskolás, épp annyira gyerek, mint néhány hónapja, akinek lételeme a mozgás és a szabad, önfeledt játék. Ennek zavartalan biztosítása pedig a szülő feladata.

5. Dicsérd!

Ne siettesd, inkább bízz benne!

Az „ugyeelőremegmondtamezleszbelőlehanemgyakorolsz” kezdetű, teljesen hatástalan szülő fenyegetések miatt tekintélyedet veszíted a gyermeked előtt. Helyette igyekezz azt kiemelni, amiben jó, amiben eredményes! Idővel megérik arra a feladatra is, amiben esetleg elmaradása van!

6. Ne veszítsd szem elől a lényeget!

A gyerekeink lelki nyugalma és egészsége mindenekfelett elsődleges és fontosabb kell legyen az aktuális teljesítményüknél. Ezt nekik is pont így kellene érezniük a bizonyítottan káros és túlzottan erős – az oktatásban jelen lévő – teljesítmény miatti szorongás helyett.

Ne feledkezzünk  meg soha arról, hogy ő a mi gyerekünk és, hogy az idő gyorsan elszáll és ma holnap kiskamasz, felnőtt ember lesz a csemeténkből.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek