Elsős lett a gyerek!

Lassan, de biztosan túl leszünk az első iskolai héten. Ahogyan vártuk a szeptemberi iskolakezdést, úgy óckodtunk is tőle. Látva gyermekünket, eszünkbe jutnak a saját iskolai élményeink. Mindenkinek megvannak az egyéni iskolakezdési, iskolai történetei. Szülőként igyekeztünk beszerezni minden felszerelést, többször átgondoltuk, hogy mire lehet még szükség és hogy valami ki nem maradjon. Néhány jótanács az iskolakezdéshez:

1. Nyugodt reggelek

Nem baj az, ha egy elsős gyereknek még segítünk az öltözködésben, ne korholjuk, vagy ha időt hagyunk az ébredésre ez se okozzon gondot.  Igyekezzünk minél több mindent előkészíteni és megőrizni a hidegvérünket. Ilyenkor nem érdemes veszekedni, okítani!
Vegyük elő a megértő szülői énünket és inkább délután térjünk vissza a kritikus pontokra, ha nem tudunk kedvesen és türelmesen érvelni, annak érdekében, hogy gyermekünk ne egy kiadós veszekedéssel a batyujában induljon útjára. Érdemes a reggelire is időt hagyni. Bár ilyen korán még sokszor nem éhesek a gyerekek, maga a rítus a fontos, az, hogy megtanulja, étkezés nélkül nem indulunk el otthonról. Ne engedjünk annak a megszokásnak, hogy a reggeli kimaradásával több idő marad a pihenésre.

2. Iskola után friss levegő, felszabadító szaladgálás

A kisiskolás gyerekeknek ahhoz, hogy idegrendszerük megfelelően fejlődjön, mind fizikailag, mind szellemileg bírják az iskolával járó terhelést, nagyon sok szabad levegőn történő mozgásra van szükségük. Ezt tartsuk szem előtt.  Azzal nagyon sokat segíthetünk nekik, ha iskola után egy játszótéren, vagy a szabadban tombolhatják ki a felhalmozódott feszültséget, ahol szabadon lehet ordítani, rohangálni, elvárások nélkül, a játék öröméért játszani. Szoktassuk erre a gyermeket.  Ez fokozottan igaz télen, amikorra elfogy a lendület a kis nebulókból és egyre nehezebben megy a reggeli felkelés. Legyünk itt is kitartóak.

3.Kiszámítható, átlátható rendszer

Egy kiszámítható rendszer biztonságot nyújt a gyerekeknek. Teremtsük meg a tanulás idejét, a szabad játék lehetőleg minden nap ugyanakkor legyen, és szép fokozatosan szoktassuk hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy az iskolával kapcsolatos feladatokat majd nekik maguknak kell ellátni. Tanítsuk meg nekik, hogy a ceruza kihegyezése, a táska bepakolása, a másnapi ruhák kikészítése ugyanúgy az ő feladatuk lesz, mint a házi feladat megírása. Ez nem megy egyik napról a másikra, amennyire lehet, legyünk türelmesek, ez nem azt jelent, hogy mindig és mindenáron meg kell tanulnia a feladatait, de ne vegyük át tőlük ezeket a feladatokat, ha azt szeretnénk, hogy mindez idővel természetessé váljon. Ne tegyünk szemrehányásokat, ez nem segíti a tanulási és alkalmazkodási feladatokat.  Az önállóság és annak megélése, hogy a szülő bízik abban, hogy a gyerek képes a saját feladatait ellátni, építi az önbizalmat.

Végezetül mindenkit szeretnék megnyugtatni: igen, az első év ugyan nehéz, de tökéletes alkalom arra, hogy az aggodalmakon túl rácsodálkozzunk növekvő gyermekünk önállóságára, talpraesettségére, okosságára. A gyerekek alkalmazkodó készsége, rugalmassága nagyon jó, így mire a második év eljön, igen jó eséllyel már egy magabiztos, határozott nagyfiunk vagy nagylányunk lesz, aki tökéletesen eligazodik az iskolai élet labirintusában

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon