Csendes már a tanterem tovább, tovább

A Ballag már a vén diák német ballagási ének a 19. század elejéről. Csengey Gusztáv  fordította magyarra. A magyarországi iskolákba valószínűleg Selmecbányáról terjedt el a dal – a ballagás és az érettségi tabló szokásával együtt, s vált a 20. század első éveiben a ballagások elmaradhatatlan dalává. A kifejezés a latin valentas (búcsúzó) szóból származik.

„Ballag már a vén diák tovább,tovább
Búcsúzni kell most cimborák tovább,tovább
Az élet hív a munka vár
Itt az óra meg ne állj
Tovább,tovább tovább
Fel búcsúcsókra még cimborák!”

 Az iskolai ünnepség során az osztály egyes tagjai felidézik az elmúlt évek emlékezetes pillanatait, a tanárok jó tanácsokkal látják el a búcsúzó diákokat. Az eseményt követően a szülők gyakran családi összejövetelt rendeznek, mely legtöbbször egy ünnepi ebéd vagy vacsora szokott lenni.

Vállukon tarisznya függ, melybe pogácsa, só, föld, aprópénz, valamint az intézmény fényképe kerül, rendszerint az alsóbb éves diákok jóvoltából. A szülők, hozzátartozók virággal vagy egyéb ajándéktárggyal köszöntik ballagó gyermeküket, családtagjukat.

 

Az elmúlt néhány évtized alatt újabb szokásokkal gazdagodott az oktatási tér ez ügyben. Az iskoláskor előtti intézményekben is dívik ez a szokás. A végzős óvodások, akik első osztályba indulnak, ballagnak. Búcsút vesznek óvó nénitől, kiscsoportos társaiktól és az épülettől. Az óvó néni a tanító kezébe adja át leendő nebulóit. Szép szokás, hiszen az elkövetkező négy évben a tanító lesz a meghatározója életüknek.

Az általános iskola első ciklusa után is ballagtatnak, búcsúztatnak a tanítók. Vége a kisiskolás éveknek, jönnek a felsős évek. Különösen fontos ez az esemény a kisközösségeknek, mert sok helyen csak alsós tagozat működik. Azokon a településeken rendkívül fontos ez az esemény, mert ott a végzős kisiskolások a faluból  „elballagnak”, nagyobb iskolába mennek, újabb közösségbe kerülnek. A ballagás szimbolikus jelentéssel is bír: a végzősök nemcsak az iskolájuktól hanem eddigi életüktől is búcsút vesznek, hiszen egy korszak lezárásaként tekinthetünk rá, mely után új élet vár rájuk. A ballagás egyben a gyermekkor végét és a felnőtté válás kezdetét is jelképezi.

„Csendes már a tanterem tovább, tovább

Jó remény hajt szüntelen tovább,tovább
A boldog édes ifjúság
Emléke mindig visszajár
Tovább,tovább,tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!”

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

...elszaladni úgysem tudsz, a sarat hiába rugdosod. Attól, hogy bőrig áztál, ne várd, hogy bárki is meghatódjon. A szépet és a jót akarni kell, tenni kell érte és nem csak elvárni...