Becsöngettek!

Igen, szeptember 1-jén becsöngettek, kinek 7.30-kor kinek pedig délután 13.00 órakor. Mert ne feledjük, hogy a vajdasági iskolák többségében két váltásban folyik a tanítás. A becsöngetés pedig nem csak gyermeknek szólt, hanem pedagógusnak és szülőnek is.

Ha pedig pontosabbak akarunk lenni, akkor mindenkinek, hiszen nem csak elsőbe indulunk, hanem másodikba, felsőbe, középiskolába is. Sok-sok új dolog várja az odaérkezőket, újítások, kifestett tantermek, új pedagógusok is.

Több ezer, több tízezer iskolás indul nap mint nap és több ezer pedagógus veszi kezébe az osztálynaplót, hogy tanítson és neveljen.

Több évvel ezelőtt még a digitális pedagógiáról hallottunk, de távoli jövőnek tűnt. Most pedig itt kopogtat az ablakon.

Amikor még annak idején, lassan harminc éve kezdtem dolgozni, még természetes volt, hogy kézzel írtuk a terveinket, órakészüléseinket. Igaz voltak formanyomtatványok, de abba is kézzel kellett beírni a célokat, eszközöket és sok minden mást. Aki ügyes volt az régi írógépen megalkotta a szakkör tervét, emeltszintűt vagy a pótóra tervezetét. Még az osztályban VHS szalagot néztünk, video lejátszóval.

Cämille-Säint Säens: Az állatok farsangja című zeneművét pedig bakelit lemezen hallgattuk meg a gyerekekkel. Ha írásvetítőre elkészítettük az óra egyes részeit, azt hittük milyen modernek vagyunk. Azok is voltunk akkor, abból a szemszögből.

Jöttek a kilencvenes évek, lassan a szalagok és bakelitek  kora eltűnt, jöttek a CD-k és a számítógépek. Mindent el tudtunk készíteni gépen, írni, rajzolni és csak a tudásunk szabott határt a fantáziánknak.

Most pedig becsöngettek, egy újabb digitális forradalom előtt állunk az oktatásban. Elektronikus napló, érintős képernyők, tabletek és még sorolhatnám a lehetőségeket.

Csak arra ügyeljünk, hogy a sok kütyü közt ne vesszen el a gyerek, mert meghatározó a pedagógus, tanító néni/bácsi tekintete.

A tanító néni/bácsi, pedagógus személye lényeges és a későbbiekben a vele való kapcsolattartás, hogy folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni a gyermek iskolai életét.
 Tekintsük partnernek, tartsuk rendszeresen a kapcsolatot, és segítsük gyermekünk megismerésében. Saját, szülői hozzáállásunk, hitelességünk is számít olyan szempontból, hogy gyermekünk mennyire fogja szeretni az iskolát. Jól tesszük, ha nem a teljesítménykényszert hangsúlyozzuk, hanem abban segítjük őt, hogy hosszú távon célt találjon a tanulásban.

„De azért a szeptember nekem legszomorúbb hónapom marad erre az életre. És ha én a befelé síró fajtából való vagyok is, mindig teleszivárkodik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fejű kis gyereket látok…” (Móra Ferenc: Szeptemberi emlék)

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon