Agresszivitás

Az utóbbi napokban, hetekben, sőt lehet azt mondani, hogy az elmúlt években elharapódzott az iskolai agresszivitás.

Sajnos a tények magukért beszélnek.

Verekedés, csúnya beszéd, fenyegetőzés jelent meg az oktatási intézményekben és azon kívül is.

A minap hallottam egy szülő keserű véleményét a nevelés jelenlegi állapotáról.

Kifejtette, hogy ők, mint szülők már szinte tehetetlenek, de az iskolában sem figyelnek kellőképen a deviáns jelenségekre, pedig ők, mint szülők ezt elvárhatnák (?) az intézménytől. Igen az elvárások helyénvalók, csak az sántít, hogy a szülők sem tudnak már a felmerülő helyzetekkel megbirkózni ezért az iskola és annak pedagógiai módszerei a felelősek.

Naivság!

Mindannyian emlékezünk az iskolai kisebb nagyobb csetepatékra, a nagyszünetben a vitákra vagy hazafelé az úton elintézett belső feszültségekre. Ne feledjük, hogy a tökéletesen békés iskola, csak illúzió és az sem teremt megoldási helyzetet, ha mindkét fél, gondolok itt a pedagógusra és a szülőre, ha egymásra mutogatnak. Ez nem hoz megoldást, lehet, hogy pillanatnyi látszat áthidalás, de hosszútávon csak felhalmozódik a feszültség, melyből sérelem születik és láthatatlanná válik az alagút vége. Az azonban nem mellékes tény, hogy az oktatási intézmény területén elkövetett erőszakos cselekmény, legyen az verbális vagy fizikai, soha vagy nagy ritkán kerülnek a nyilvánosságra. Egyszerű az oka, mert a kisebb csetepaték, a kisebbek megfélemlítése és a fenyegetések többsége az ügyeletes tanár látókörén kívül zajlik. A tanulók egy része pedig félelemből, vagy félreértelmezett betyárbecsületből nem szólnak sem szüleiknek sem a pedagógusoknak

Az sem jelent megoldást, ha a pedagógusokat folyamatosan műhelymunkákra és továbbképzésekre küldjük e témában.

A probléma sokkal mélyebb. A megszerzett pont a továbbképzésen nem jelent azonnali megoldást, sőt, ha a tanultak nincsenek alkalmazva akkor az semmit sem ér. Ugyanakkor, ha alkalmazzuk az sem jelent megoldást, mert partner nélkül nem lehet.

Alapvetően tudjuk, hogy hol a hiba, listát is készíthetünk, de ha nem kezdjük el alapjaiban megoldani, eredményhez nem jutunk.

Mindig az első lépés megtevése a nehéz.

Általában az osztályközösséget homogén csapatnak tekintjük, saját tapasztalatomból kiindulva, így is kezeljük. Osztályfőnöki órákon elmondjuk, hogy mit ne tegyenek, vagy mik a meglátásaink, sőt tartunk előadást az iskolai erőszakról. Olyan tapasztalatom is van, hogy körözvényben adjuk tudtára a tanulóknak az iskola álláspontját.

Ez rendjén is van.

Tisztában kell azonban lenne azzal, hogy a heterogenitás pedig konfliktushoz vezet. Ezért alsós korban kell már erről beszélni, nyíltan és őszintén. Nincs rá recept, de az sem megoldás, hogy az oktatás tényezői egymásra mutogatnak.

Csak közösen lehet megoldást találni!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

Herédi Krisztián

Pásztor István beszéde a palicsi Szent István-napi rendezvényen