Teátrum neked, másodszor

A színház és a pedagógia metszéspontjában található terület, amit az elmúlt huszonöt évben színházi nevelésnek, újabban pedig színházpedagógiának is hívunk, töretlenül terjed, növekszik, virágzik. Lassan alig van olyan színház, amelynek ne lenne ilyen programja, a programok száma az elmúlt hat-nyolc évben gyakorlatilag megtízszereződött, és a területben bőven van még növekedési potenciál. A neveléstudomány ma legújabb specializációja ezt a fiatal, de rendkívül dinamikusan fejlődő területet állítja fókuszába.

A második alkalommal megrendezett Teátrum neked! című fesztivál Zentán, pontosan ezeket az elveket követi. A rendezvény február 21-24-e között került megrendezésre a Zentai Magyar Kamaraszínházban.

Négy napon keresztül a Tisza menti város a színházi világ délvidéki központja volt. Oly színházak látogatták meg e városkát, melyek egyébként nem is jöttek volna, ha nincs a kiváló szervezés. A Békéscsabai Jókai Színház, a veszprémi Petőfi Sándor és a Székesfehérvári Vörösmarty Színház, a Kaposvári Csiki Gergely Színház és az utolsó nap a Turay Ida Színház Budapestről. El lehet mondani, hogy minden egyes előadásról katarzis élménnyel jöttünk el.

Az ami igazán fesztivállá tette ezeket a napokat, az az, hogy egész nap belakták a teret. Délelőtt gyermekprogramok, játszóház állt a gyerekek és a családok számára. Elévülhetetlen része volt a programsorozatban a Zentai Magyar Kamaraszínháznak. Minden nap gyermekelőadások voltak, Jancsi apród- Virág György fantasztikus előadásában, Medve mese- Papp Arnold színművész produkciója és nem utolsó sorban egy bemutató is tarkította a találkozót. Az égig érő fa , melyet Crnkovity Gabriella rendezésében a kamaraszínház színészei vittek színpadra. A mesében sárkány, vasorrú bába, kurta farkú malac, táltos és megannyi népmesei elem jelent meg. Felnőttként is élveztem a színpadi összhangot, a játékot és az előadást.

Megtelt gyerekkel is a színház, és a művelődési ház. Elérte célját a fesztivál. Miért mondom? Csak azért mert a gyerekek és a felnőttek is úgy hagyták el az eseményt, hogy várják jövőre is.

A Teátrumi Társaság és a Zentai Magyar Kamraszínház itt Zentán is olyan programot tett le az asztalra, mely igazán követendő példa.

A Magyar Teátrumi Társaság egyik legfontosabb küldetése a színházszeretet fenntartása, erősítése és a magyar nyelv és kultúra ápolása. A színházművészet nem ismer határokat! Ezen elv mentén az egyesület az elmúlt tíz évben közel 80 színházi és zenés előadást vitt el Erdélybe és Vajdaságba a délvidékre.

A színházi tér is bővült, hiszen a művelődési ház színházterme megtelt és a nagy érdeklődésre való tekintettel a kamarateremben kivetítőn követhették az előadásokat. Ez közel 350 nézőt jelentett előadásonként. A kamaraterem pedig igazolta létjogosultságát, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával elnyerte méltó helyét a kulturális térben.

Nekünk pedig az a feladatunk, hogy megszervezzük, fenntartsuk ezeket a kulturális intézményeket, Azt hiszem megtettük az első lépéseket, színvonalat adtunk, nézőket nevelünk és közösséget építünk. Ez a feladatunk!

Dériyné gondolatai  járnak az eszembe:

„Hogy én a magyar színházat elhagyjam? A német színház minden kincséért sem. Hazám nevelt, ő is temessen el.”

Igen, hazám, a kultúrám és a nemzetem ezt várja tőlünk.

Mert feladatunk van!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon