Miért fontos a zentai Dudás-szobor?

Alapvető közép-kelet-európai önszemléleti hibánk, hogy nem ismerjük helyi értékeinket, ugyanakkor mások kultúráját, hagyományait kezdjük magasztalni, majmolni, így önbecsülésünk és önértékelésünk tájékozatlanságunk következtében lesz a kishitűség és az azonosságtudat hiányának áldozatává. Ahogyan a testvériség-egységben a nemzettudatnélküliség miatt zajlott az asszimiláció, jelen pillanatban környezetünk, régiónk ismeretének hiánya, saját értékeink, eredményeink ismerete és megbecsülésének hiánya válik a „nagyvilágba való elfutás” választásának kiindulópontjává. Az „Ott sem jobb, de itt meg semmi sincs!” megnyilvánulások kapcsán gyakran jutok magam is a Dudás Gyula-féle „elégtétel” igényére...

 

Október vége óta a zentai Városi Múzeum, a Plébániapalota előtti padon ül dr. Dudás Gyula (1861–1911) zentai helytörténész, tanár szobra.

Mire épül zentai öntudatunk, lokálpatriotizmusunk? Arra a szemléletre, amelynek az apostola, a mi padon ülő polgártársunk képviselt.

Magyarországon a XIX. század végének honfoglalási milleniuma, helyben viszont a zentai csata kétszázadik évfordulója kapcsán fokozódik fel az igény a nemzeti történetírás és a helytörténetkutatás iránt. A mi Dudás Gyulánk nem esett bele az akkor kedvelt romantikus történetírás, a historizmus csapdájába. Neki köszönhető az első, 1885-ben kiadott A zentai csata című alkotás, amely összefoglalta és letisztázta a csatáról addig kiadott tudományos tudnivalókat. Leszámolt néhány addigi történelmi mendemondával (például azzal, hogy császári parancs ellenében ment Savoyai a töröknek). Nemzetközi hírű heraldikus volt, a címertan szaktekintélye. Kikutatta majd publikálta azt a tényt, hogy Zenta 1506-ban kapta meg szabad városi kiváltságát és a mai címerben szereplő szimbolikával ellátott pecsétjét. 1902-ben erősítette meg a császár a városháza homlokzatán ma is látható zentai címer használati jogát. Elkezdte írni a város monográfiáját is. Megjelenése előtt a városi tanácstól kapott 200 pengőt, amit ő tiszteletdíjnak, míg a város vezetői megjelenési költségnek tekintettek. Még évtizedek múlva is perlekedés folyt közöttük emiatt. Végül a Dudás-féle monográfia, mint ahogyan a zentai Savoyai emlékmű, sohasem lett a zenatiaké.

 

Gimnáziumi tanárként kezdte pályafutását szülővárosában, majd Szegeden és Zomborban lett tankerületi tisztviselő. A nyugat-bácskai városban Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulatának titkárává választották. Ekkor teljesedett ki történészi pályája, ugyanis rábízták a megyei monográfia szerkesztését.

 

Hirtelen haragú és megalkuvás nélküli ember volt, dzsentri allűrökkel. Több párbaja is volt tudományos nézeteltérésből fakadó ügyekben. Jó vívónak számított, de nemcsak ebben a fegyvernemben mutatta meg magát, volt pisztolypárbaja is. Szerteágazó tevékenysége mellett karrierjéhez hasonlóan magánélete is felemásra sikeredett. Első házassága Budapesten köttetett a zombori színtársulat, ahogyan az akkori lapok írták, „tehetséges és ritka szépségű naivájával”. Ez a frigy egy év után felbomlott. Később Fichtl Irmával kötött házasságából született Adrienne nevű gyermeke.

Végül az akkori Magyarország másik szegletén fejezte be pályafutását, Homonnán. A kilencszázas évek elején országos szinten kezdeményezte, hogy minden település hozza létre a maga történelmi és néprajzi gyűjteményét. A zentaiakat is erre biztatta. Mintegy 15 önálló mű, a vármegye megszerkesztett monográfiája és még félezer szakcikk maradt utána.

 

A zentaiak nem feledkeztek meg örökmozgó helytörténészükről. A helytörténeti társaság, amely fél évszázada dolgozik Zenta monográfiáján Dudás Gyula Levéltár- és Múzeumbarátok Köre néven működik. Dudás álmainak monográfiája tehát azóta is folyamatosan készül. A társaság már túl van a félszázadik monográfiafüzeten, és még nem látni a végét...

 

Dudás úr az általa kezdeményezett múzeum előtt ücsörög. A feje fölött levő lombkorona lehulltával láthatja majd a megújuló városháza homlokzatán az általa újraálmodott városcímert, hallhatja a zentai csata megismerése kapcsán városunkba látogatók zsivaját, miközben eljátszhat a lokálpatriotizmus gondolatával, ahogyan azt a másik Dudás tette, a szobrászművész, aki megformálta őt, a zentai öntudatiság pilléreinek megalkotóját.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon