Mese, mese, meskete…

A XXIV. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny zentai döntője után

Magyar Szó

Kell-e még mese a XXI. században? Ismerik-e a népmeséket ebben a mai, elgépiesedett világban? Mi az, hogy!

Csak nézzük meg az egy főre jutó, napi szappanopera fogyasztás statisztikáit. – Moderm mese.

Vajon ki nem látta a közelmúlt brit hercegi esküvőjét? – Mesebeli történet sokak számára.

A kérdés, mennyire alakultak át  a mesehősök a mesefilmekben? Annyira, mint az emberek és helyzetek az életben. Jellemeltolódásaik vannak: már nem olyan szendék vagy már nem olyan rosszak a szereplők, mint ahogyan évszázadokon át megtestesítettek egy-egy karaktert.

A jó boszorkányok és jó vámpírok korát éljük, alattomossá vált Jancsi és Juliska, a kisnyuszi pedig galerifőnök lett. A csizmáskandúr pedig nőcsábász! Nem szólva az új, posztmodern mesehős(ök)ről, mint amilyen a Shrek, aki a filmipar mesterséges teremtményeként is a klasszikus mesehősök mezőnyébe került mostanára, ledöntve több mesesablont és jellemábrázolási sztereotípiát. Az külön „mese”, hogy ezzel a jelenséggel a fejlődő gyermeklelkekben milyen módosulások jöttek létre és milyen következményekkel. De aki nem ismeri az alapmeséket és jellemeket eredeti formájukban, az hogyan érti és értelmezi az ilyen tömény oldatot?

 

A magyar népmese viszont továbbra is éli világát, hála Istennek a saját közegében. Mégha módosult körülmények között is, de virágzik. Mások már a közvetlen mesemondás alkalmai és terei, mint amelyekről a régi néprajzi szakkönyvek regéltek, de az urbánus folklór műfajai: a vicc, az anekdota és a vándor rémhírek mellett, még mindig tevékenyek a klasszikus értelemben vett mesefáink és a mesét szerető, a népmesemondást művelő felnőttek és gyerekek. És már megint a családnál és a klasszikus értékeknél vagyunk…

 

Kálmány Lajos, a verseny névadója, a modern népmesegyűjtés délvidéki úttörője, vidékünk plébánosa, a Bánság mesegyűjtője volt. A népmesemondó verseny egész Vajdaságra kiterjed. Körzeti elődöntőkön mérik össze a jelentkezők mesemondó képességüket, hogy végül a zentai döntőn újra megmérettessenek.

A Vajdaság 17 településének színeiben jutottak be az élő beszéd művelőinek legjobbjai. Nem elhanyagolandó, hogy a mesemondó versenynek meseillusztráló kategóriája is van, amelyre a beérkezett 200 pályamű közül kellett kiválasztania a szakmai zsűrinek a legjobbakat.

 

A mesélők óvodás, kisiskolás, felsős, középiskolás és felnőtt mezőnyben mérettettek meg. Emellett jelen van a népmesegyűjtő ketegória is, hogy a még élő mesefáktól, mesélő emberektől, tarsolyukban szép mesékkel, begyűjtsük az arra érdemes meséket. Mert nemcsak a néptánc és a népdal a néphagyomány. A magyarságnak van egy sajátos népmesekincse is, amelyre oda kell figyelni, ápolni kell.

Öröm volt meghallgatni az ötvenöt legjobban mesélő csöppség, fiatal és felnőtt mesemondását, látni, hogy a lassan negyed évszázados mesemondó verseny miként lobbantott lángra egy elszunnyadni látszó népi hagyományt.

Sok dolog van, ami okán pityereghetünk, mert nem abba az irányba tart, amerre szeretnénk, de vannak pozitívumok, lelkes emberek, akik sikerét, örömét nem szabad a szőnyeg alá söpörni.

Aki mindig hátrafelé tekinget, az fenékkel megy a jövőbe. Tehát, akkor inkább hittel, arccal előre!

Jöhet a Durindó és Gyöngyösbokréta is...

 

A politikusok meséit egyébként nem értékelték a népmesemondó verseny bírái. Bírálni időnként a választópolgárok bírálnak, a politika hitelességét vagy hiteltelenségét viszont mindannyian „megszenvedjük”.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek