Itt vagyunk és magyarok vagyunk

Az LV. Gyöngyösbokréta és a XLII. Durindó margójára

Ótos András

„Legyen hü a nemzet önmagához; még mindent meg lehet menteni. Veszve csak azon nemzet lehet, a mely lemondott önmagáról.”

(Kossuth Lajos)

Összegyűltünk Törökkanizsán, abban a bánsági kisvárosban, melyben az utóbbi népszámlálás szerint már nem is él háromezernél több magyar lélek. Az egész délvidéki magyarság ott volt, mondhatnám azt, hogy aki számít aművelődési élet ezen területén, az megjelent. Falvaink, városkáink, városaink kultúregyesületei felmutatták azt a virágcsokrot, melyet összefűztek és a magyarság asztalára letettek. 

(Fotó: Ótos András)

A Gyöngyösbokrétán 35 néptáncegyüttes és tánccsoport lépett fel a Vajdaság egész területéről. A Durindón pedig két helyszínen folyt a bemutatkozás,  a színház nagytermében, ahol 60 egyesület, népdalkör mutatta be dalcsokrát és a könyvtár dísztermében szólt a népzene, népdal 59 résztvevővel.

Törökkanizsa megújult, lélekben is és építészetileg is. A színház és a könyvtár épülete felújítva várta a fellépőket, a lelket magasságig emelő pillanatok pedig megszámolhatatlanul maradtak meg lelkünkben. A megnyitón felzengő Himnusz, a templomban énekelő tömeg és régi himnuszunk örök érvényű sorai:

„Ne felejtkezzél el szegény magyarokról !”

Felemelő volt látni a megújult népviseletben fellépő táncosokat és énekeseket, köszönve ezt a Csoóri-programnak, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, akik segítettek koordinálni és tanácsokkal látták el az egyesületeket. Az egészet, a szó szoros értelmében a Magyar Nemzeti Tanács fogta át, mert számunkra nemzeti jelentőségű rendezvény.

Az Anyaország pedig erősít bennünket, kitárja lehetőségei kapuit, mert egy a nemzet, bárhol is élünk.

A „maréknyi” törökkanizsai magyar pedig lebonyolította ezt a méltán nagyszabású rendezvényt. Ott voltak minden sarkon, úton, utcán. Utat mutattak, mosolyogtak, tanácsokkal láttak el bennünket. Vizet hoztak, kávét főztek és kedvesek voltak. Tanuljunk tőlük!

Két napon keresztül megtapasztalhattuk, hogy a népzene, néptánc és a népművészet összehoz és mindég is összehozott bennünket, kincs amit elődeink hagytak kapaszkodóként.

 

 

Mi nem mondunk le önmagunkról, mi megtapasztaljuk magyarságunkat, itt vagyunk és magyarok vagyunk.

Köszönjük Törökkanizsa!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek