Itt a Tanyaszínház, itt a Tanyaszínház…

Reneszánsz komédia nekünk, rólunk

A Tanyaszínház idén a raguzai Dundo Maroje kárán mutatta be, hogy „törött tojás nélkül nincs rántotta”

 

Negyven év nagy idő, reméljük lesz ez még több is. Itt tart most a Tanyaszínház.

Ám nem az intézményesített formáról, sokkal inkább az idei trupp most bemutatott darabjáról szólnék.

A fiatal színjátszók élvezetes, dinamikus és átélt játéka, a rendezői megoldásokat a nézők számára  közérthetően és látványosan, ahol kellett kiválóan énekelve és táncolva adták elő a modern köntösbe bújtatott reneszánsz darabot.

Átélve Marin Držić lassan ötszáz éves darabját azon gondolkodtam, a Dundo Maroje hogyan szól a mai vajdasági magyarokhoz? Mi az üzenete? A tanyaszínházi „Pé`z hova mész?” címmel adaptált, magukra és ránk formált darabja olyan dolgokról, jelenségekről beszél a komédia nyelvén, amelyek a mi hétköznapjainkat is mételyezik, átjárják, csak olykor kevésbé röhelyes formában. Mert a darabban egysíkú szerepek rohannak a saját vesztükbe, helyzet- és jellemkomikumukat  teljesen ki- és megélve. A tékozló fiú bűntudat és bűnbánat nélkül tékozolja el vagyonát, majd meglepődik, amikor pórul jár. Az apa kitagadja fiát, a kurtizán szeretőt cserél, a haverok elpártolnak, a raguzai becsapja a raguzait – mindezt a pénz miatt. Ismerős a helyzet? Mert nemcsak  raguzaiakkal történnek ilyen és hozzá hasonló dolgok…

 

Figyeltem a közönséget.

Az egészen kicsiktől a felnőttekig mindenki megtalálta a saját értelmezését a darabot nézve.

Néha a keserű szőlő effektus kiváltotta nevetés, máskor a balgaságot leértékelő huncut mosoly, vagy a táncot és énekes szerepeket kísérő taps volt az őszinte elismerés megnyilvánulása a közönség részéről.

Jó érzés kinevetni az esetlent, a divatmajmolót, a zsugorit, a mindig éhes szolgát, a nagyzoló balgaságot, a cédaságot, a léha vőlegényét kereső esetlen, férfias külsővel megáldott menyasszonyt, a pénzéhes intrikust és idegen pénzeszsákját, mint ahogyan élvezetesek voltak a táncos jelenetek, a Fortuna kút szobrának csendes játéka, vagy a darabot lezáró csoportkép frappáns megoldása.

A Tanyaszínházra jellemző minimális díszletezés és a jelmezek kortalan jellege a maga funkcionalitásával csak lendített a darabon.

 

Van azonban a tanyaszínházi előadásoknak még egy fontos mozzanata, ami legalább olyan jelentős, mint maga a darab. A közösségteremtő erő, a helyi emberek napi rutinjának kizökkentése néhány órára, a közös szórakozás és az esti kikapcsolódás oly ritka élménye, a kisszéken vagy a sámlin való társalgás, a közös szotyolázás és nevetés hangulata, a vele járó szúnyogcsapkodással.

Évente egyszer megismétlődő folytonosságérzetet nyújt a környékbeli pattogatottkukorica és kürtőskalács árusával és a rég nem látott helybeliek találkozásával. Közösségi alkalom a temetéseken, lakodalmakon és a falusi búcsúkon túl, ahová a szép ruha kötelező viselete nélkül is el lehet menni, találkozni lehet rég nem látott ismerősökkel, rokonokkal, olykor színházi berkekben tevékenykedő ismert emberekkel.

 

A bemutató után még 17 vajdasági településre  viszi el a jellegzetes citromsárga tanyaszínházas traktor   és társulata a darabot, hívogatva, csalogatva nézőközönségét.

Legyél te is a közösségi élmény részese, hogy megbeszéljük, téged mi fogott meg ebben a darabban...

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon