Zentai politikai kotkodácsolás és károgás

Kivételesen jó egyesek helyzete akkor, amikor ellenzékben vannak. Bármit megmagyarázhatnak, azt is össze-vissza, a világ megváltástól egészen a lenullázásig. Nincs dolog, amitől jobbat és nagyobbat ne tudnának mondani. De sokszor azok sem sokkal jobbak, akik a koalíciós partnereid. Minden rosszért rád mutogatnak, ám az eredményhirdetésnél alig férsz rá a sikercsapat csoportképére.

Nem elég tojást tojni, kotkodálni is kell! – nemcsak a mondás tartja így, de a politikai marketingnek is fontos alaptétele.

Van, aki a semmit is el tudja adni, mások pedig a sikereik ismertetésével is szégyenlősek, képtelenek hőskölteményeket zengeni. Pedig manapság, és főleg a politikában, már nem igaz a régi mondás, mely szerint jó bornak nem kell cégér. Mert milyen is a szavazópolgár? Minden rosszmájú hír ezerszer nagyobb visszhangra talál nála, minthogy a szemének higgyen és megtapasztalásaiból következtessen. 

A markáns nemzeti politizálás híve vagyok a regionális sajátságok figyelembevételével. Sokan nem kedvelik a nacionalistákat és az internacionalistákat sem, mint ahogyan ők sem a mi táborunkat. Így hát nem is akarjuk egymást meggyőzni, viszont az embereknek, a szavazóknak sem szabad hazudni (lásd, sánta kutyától gyorsabb eset bekövetkezte a hazuggal).

 

Összedől a demokrácia, váge a véleményszabadságnak – vélekednek egyesek –, mert Zentán nincs és egyenlőre a közeljövőben sem lesz tévéközvetítés a képviselő-testületi ülésekről. Ellpoták a polgárok szabad tájékoztatásra való jogát – dohogja a zentai ellenzék. 

A testületi ülés továbbra is nyitott, a média tudósít róla, csak nincs közvetlen tévéközvetítés. Miért érzik úgy, hogy nekik benne kell lenniük a tévében? Nézi-e azt valaki, és ami a legfontosabb kérdés, mennyibe is kerül ez az adófizetők pénztárcájának. Az igazi kérdés azonban az, van-e az öncélú vitáknak, félremagyarázásoknak, verbális magamutogatások közvetítésének értelme. Amióta nincs tévéközvetítés, azóta a showmentes ülés ideje, valós és konstruktív vitával együtt, egyharmadára csökkent.

Jó néhány szerbiai község testületi ülését soha sem közvetítették a helyi televíziók. Ott miért nem követelőznek? Vagy csak koordinálatlanul handabandáznak, szokásos következetlenséggel mozgalmi buzgalommal? A KKT-s szereplésen kívül miben nyilvánul meg a nemzetpolitikai cselekvésük? Semmiben.

 

Ezért fontos megkülönböztetni a termékeny politikai tojásrakás utáni kotkodálást a meddő károgástól!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon