A zentai béketüntetés évfordulójára

2019. november 5. (28 év után)

Vannak időszakok, amikor a történelem alakítja az embert, és vannak olyan helyzetek, amikor az ember alakítja a történelmet.

Az 1991-es zentai béketüntetés volt a zentaiak számára az a pillanat, amikor politikai naivitásukat és ártatlanságukat veszítették el.

A balkáni kuktafazék már rotyogott, a konfliktusok egymást érték. 91 október végére a Jugoszláv Néphadsereg területvédelmi egységeinek részleges mozgósítását rendelték el községünkben. Mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez most nem csak egy egyszerű katonai gyakorlat lesz. Ez a mozgósítás eleve felemásra sikeredett. Csak azok engedelmeskedtek a behívónak, akiknek nem volt más választása, vagy akiket begyűjtöttek az éjszaka leple alatt portyázó behajtók. A többiek rokonokhoz, ismerősökhöz vonultak esténként illegalitásba. Ekkor indult meg Magyarországra, elsősorban a határ mellé Szegedre az első emigrálási hullám is.

Amikor kiderült, hogy a mozgósított tartalékosokat a baranyai régióba, Vukovar környékére akarják továbbvinni, akkor a szülők és a nők önszerveződve indultak Tornyosra, hogy visszahozzák szeretteiket, fiaikat.  A mozgósítottak és a civilek karavánja csakhamar megérkezett a városháza elé békét követelve. Békét akarunk! – volt a jelszavuk. Szabó János tartalékos tiszt vezetésével válságtörzs alakult az esti órákban. Követelték, hogy tartsanak referendumot, amelyen a polgárok véleményt mondhatnak a folyamatban lévő polgárháborúról. A válságtörzs a város vezetésével tárgyalt. A zentai tüntetés hatására Adán is feltámadt a népakarat, majd Temerinben kezdtek béketüntetést és Oromhegyesen is tiltakozás kezdődött a háború ellen.

Majdhogynem hiába történt a polgári engedetlenség, öt nap után a rendszer erővel tovább görgött. A szervezőket, a tüntető hadköteleseket meghurcolták, akiket vagy befogtak, vagy zsarolással belekényszerítették az angyalbőrbe, és mégis elvitték őket Baranyába. De legalább nem a frontra.

Ez volt a közvetlen eredmény.

De… ami a legfontosabb, ez lett az első repedés Milošević rendszerén, amely végül épp ilyen tüntetések sorozatával dőlt össze.

Személyes érintettségem, hogy ebben az időszakban voltam abszolvens az újvidéki egyetemen. Pályakezdő optimizmus helyett a rejtőzködő illegalitást kellett átélnem, a gyors politikai nagykorúvá válást, ugyanis a kieső politikai generáció helyett éretlenekként nekünk fiataloknak kellett ellátnunk a közösség számára fontos feladatokat.

Az emléktáblát a történések 10. évfordulóján avatta fel Nenad Čanak a Tartományi Képviselőház akkori elnöke és Kasza József a VMSZ elnöke, a Szerb Kormány alelnöke. Nem telt bele egy hét és a Városháza kupolájának külső oszlopán felavatott márványtáblát a vandálok leverték. Maradványai a Zentai múzeumban lettek elhelyezve. Azt követően került ki a mai fémtábla, örök emlékezetül a zentaiak háborúellenes kiállása emlékére. Mai helyére a műemléképület rekonstrukciója rendelte.

Az 1991-es békemegmozdulás városunknak egy olyan pillanata volt, amikor mi írtunk történelmet és nem akartuk, hogy sodródjunk a korral, az őrület korszakával.

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon