VÍZVÁLASZTÓ VOKSOLÁSON INNEN ÉS TÚL

A szerző rajza

Volt az elmúlt időszakban jónéhány választás. Ahogy lenni szokott, egytől-egyig tanulságként szolgáltak. Lesz a közeljövőben is voksolás. Nem vagyunk érintve, mert Amerikában rendezik, ám közvetetten bizony a mi sorsunkat is befolyásolni fogja. Az Amerikai Egyesült Államokban november elején döntenek az új elnök személyéről. A történelmi események ismeretében pedig előre tudható, nekünk, magyaroknak csöppet sem közömbös, ki fog beköltözni a Fehér Házba. Egyáltalán: lekerül-e a névtábla az Ovális Iroda ajtajáról, vagy továbbra is Donald Trumpnak fogják hívni Amerika első emberét. Gondolom, nem kell titkolnom, szimpátiával figyelem a jelenlegi elnököt, és az újrázásáért szurkolok. Trump ugyanis – a vele szemben megfogalmazott kritikák dacára – nagyon is a jövő embere. Egy csomó dologgal leszámolt. Vannak víziói, karakán, igazi küzdő típus. A néha kedvesen bunkó emberi gesztusait látva is kedvelhető a személye. (Gondoljunk Reaganre, miként fikázták, köpködték. Aztán kiderült, az ő esze (is) kellett, a kommunizmus világ kísérletének a vesztéhez.)

Ahhoz, hogy Trump mandátuma folytatódjék, a legfőbb érvet pont az ellenfelei szolgáltatják. Az a visítás, ami az elvileg republikánus, ám a valóságban inkább önjáró Trumppal szemben idestova négy éve szakadatlanul folyik, a legfőbb bizonyítéka annak, hogy ez a kesefrizurás milliárdos valamit nagyon jól csinál.

A kvázi szabad média részéről évek óta folyó hecckampány, az uszítás, a távirányított zendülések, a sorozatos provokációk, a politikai nyomás, a nemtelen eszközök, a karaktergyilkosságok szériája sem riasztotta el Trumpot. Megválasztása óta gyakorlatilag minden nap széllel szemben is kigombolja a nadrágsliccét. Ő tényleg tudja, meri és teszi is. Árral szemben úszik – a finomabb lelkűek kedvéért.

Ha visszatekintünk az amerikai-magyar kapcsolatok alakulására, a napnál is világosabb, miért áll ki Orbán Viktor a jelenlegi amerikai elnök mellett. Teszi ezt a magyar miniszterelnök a diplomáciában szokatlan nyíltsággal. Nem először, és mindezt nyilvánvalóan valahol jegyzik a Trump adminisztrációban. Meglátjuk. November 3-áig még sok víznek kell lefolynia a Potomac medrében.
2022-ig még sok víz folyik le a Dunán is. Akkor lesz Magyarországon is országos megmérettetés.

Közben is voltak időközi önkormányzati választások. A Gyurcsány farzsebébe gyűrt magyar ellenzék Mohács kapcsán már a Fidesz Mohácsáról delirált. A Népszava, a 444.hu ujjongott, diadalittas szalagcímek láttak napvilágot. Mi lett az előre benyalt medvebőrrel? Mohácsot visszavette a Fidesz, fölényes győzelemmel. Tegnap, azaz vasárnap Gánton és Karcagon is a kormánypárti jelölt lett a befutó. Utóbbi a szavazatok 90 százalékát (!) hozta, az ellenzéki pártok által favorizált riválisával szemben. Most el lehet mélázni azon, vajon életképes ötlet-e a Jobbik szavazóit arra sarkallni, hogy Dobrev Klára urának pártjával egy irányba szavazzanak. Ellenvéleményként Budapestet szokás emlegetni. A 2022. esztendő tavasza még odébb van. Ide a rozsdás bökőt, hogy addig még hajmeresztő történetek kerülnek rivaldafényre a budapesti moslékkoalíció kapcsán is, ami – valljuk be, lássuk be – kicsiben azt lenne, azt lett volna hivatott igazolni, hogy ez a sokszínű banda egy húron tud pöndülni.

Oszt', tudnak-e?

Hónapok sem múltak el, rögvest bebizonyosodott, egymás torkának esnek a hatalom mámorában. Budapestet lerabolni tudják, irányítani nem. Önkormányzati szinten is kivájják egymás szemét: ott a példa, Gödön miféle cirkuszt művelnek. Ugyanez várna Magyarországra is.

És bár szívem szerint csakis az ellenzéki szavazók észhez terítésé végett, nettó gonoszkodásból egy rövid időre, egy ciklusra akár rájuk is szabadíthatnánk ezt a zsiványbecsület nélküli, ámde rabló kompániát, hadd lássa a legostobább voksoló is, mit ér a bőrük, de Magyarországnak és főleg a magyar nemzetnek nincs újabb négy év elvesztegetni való ideje ilyen experimentumokra. Ezért inkább rongyosra kell verni őket demokratikus választásokon. A negyedik kétharmaddal adni a szájuknak. Egyszer és mindenkorra elküldeni mindet az anyjuk keservébe. Aztán kivárni, míg a semmiből valamikor előtűnik majd egy életképes ellenzéki alternatíva.

Annyit megérdemelne a Fidesz-KDNP is, hogy normális kihívói legyenek. És legfőként annyi dukál a magyar népnek is, hogy ha a hatalmon lévőket nem szereti, legalább ne hazaárulók gyülekezetének kelljen bizalmat szavaznia.

Merthogy azok. Ha valakit eddig netán nem győzött meg a két barátnő – Cseh és Donáth – brüsszeli közszereplése, figyelmébe ajánlom a Momentum nevű ügynökpárt alfa hímjének, Fekete-Győr Andrásnak a romániai önkormányzati választások kapcsán közzétett videójának megtekintését. Aztán már kávét sem kell inni. A bicska nyílik a zsebben, látva, amint ez a Fegyőr becenevű politikus a romániai magyarság ellen kampányol, arra buzdítva a székelyeket, hogy román pártra adják a szavazatukat. Mi ez, ha nem csont nélküli nemzetárulás? Mi lett az eredménye? A romániai magyarság válaszaként Marosvásárhelyen 20 év után megint magyar lett a polgármester, meg a helyi jelöltek révén meggyőző fölénnyel a magyar érdekek érvényesültek. Ez Fegyőrnek a csattanós válasz. És így még jól is járt. Ismerve a székely tempót, másféle csattanós is el lett neki dunsztolva. A helyében mostanában, úgy az elkövetkező ötven évben nem nagyon mennék a Hargita környékére.

Végezetül, a szívem csücske: Magyarkanizsa.

A Tisza-menti községben vasárnap tartottak helyi közösségi választásokat. Mióta pártpolitikailag a magyarság is megosztott – mert mindig vannak, akik inkább a széthúzást erőltetik –, általában politikai erővonalak mentén történik a voksolás. Korábban, mondjuk húsz évvel ezelőtt ez nem volt gyakorlat. Mára viszont kiéleződött a helyzet, noha a helyi közösségek hatásköre sokkal kurtább lett. Mégsem mindegy, helyi szinten ki(k) és mi(k)ről dönt(enek).

Tavasszal a kanizsai VMSZ a tartományi magyar eredményekhez képest is földcsuszamlás szerű diadalt aratott. Vasárnap, ha egyáltalán lehetséges, ez a siker is überelve lett, ugyanis a községhez tartozó településeken rendre a VMSZ listáján szereplő jelölteket választották meg tanácsnokoknak.

A számok önmagukért beszélnek, íme:

Orom - 11:0

Kispiac - 11:0

Horgos – 8:1

Adorján - 7:0

Oromhegyes - 6:1

Martonos - 7:0

Tóthfalu - 7:0

Magyarkanizsa 13:1+1

Az első szám a magyar párt győztes kandidánsait takarja. Lehet fanyalogni, az érdektelenségre hivatkozni. Annak fényében érkezik a cáfolat, hogy Oromhegyesen 20 jelöltből választottak 7-et, Tóthfaluban 16-an mérkőztek meg. Fontos kihangsúlyozni, hogy voltak olyan falvak, ahol 59 százalékos volt a kimenetel, például Tóthfaluban, de Oromhegyesen is 50 felett volt. Horgoson 48-as átlag kimenetelt is jegyeztek bizonyos körzetekben. Számok, statisztika – szabad zsonglőrködni. Mivel ezek csak számok, tegyük hozzá, mindegyik mögött egy kerek ember áll, életúttal, elképzelésekkel, közismertséggel. Aki kérdi, közlöm: Oromhegyesen Balla Lajos-Lacit ezúttal nem fedi szám. Ő inkább számot ad majd arról, miként bútorozott össze a Szerb Haladó Párttal. Meg tudja magyarázni. Ebben biztos vagyok.

A többieknek gratulálok! Sikeres munkát kívánok!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon