A világvégi év vége

A szerző rajza

Év végére bő két hét szabadságom maradt, ami átlóg majd a következő esztendő első hetére is. Így hozták a körülmények. Ez az időzítés pont olyan vacakul megvalósítottra és kiszámíthatatlanra sikerült, mint az összes tervem az óév során. Aligha vagyok így ezzel egymagam.

A 2020-as év látványában bármennyire unikális volt és ígéretesnek tűnt, mert egy izgalmas kinézetű számsorként kellette magát, ez a dátum mégiscsak úgy marad majd meg az emlékezetünkben, úgy fogjuk köpve emlegetni, mint a legpocsékabb éveink egyikét. A dupla kettes dupla nullát. Sovány vigasz, hogy a káoszelmélet viszont ismét bizonyítást nyert. Ama bizonyos pillangóhatás létező dolog. Csak most nem egy lepke meglebbentett szárnya okozott szélvihart a Föld túlsó oldalán, hanem egy ínyenc kínai által megvacsorázott denevér csinált akkora galibát, hogy miatta dugasz került a XXI. század összes emberi vívmányára.

A járvány a világon végigsöpört. Jóvátehetetlenül megváltoztatta életünket, átírta eddigi szemléletünket.

A hírek a vírus adatokkal kezdődnek, kelünk-fekszünk az egészségügyi világhelyzettel. Súlyosbító körülményként el kell viselnünk a közösségi médiában idétlenkedő „szakértő” polgártársunk aktuális agybaját is. Kezdem visszasírni azokat a veretes vitákat, amelyek még az amerikai elnököt vigyázó gyíkfejű UFO testőrökről szóltak, vagy mikor még a széplelkek a Győzike jelenségen rugóztak, és a nagyérdemű a Való Világban kukkolt kufircolásról polemizált.

Csak hogy letisztázzuk: tudomásul veszem –  mert munkámból adódóan látom, nap mint nap szembesülök vele, ezt tapasztalom –, hogy a hivatásos politizálás nemhogy igényli, meg is követeli a háttéralkukat. Adok-kapok cserekereskedelem megy a színfalak mögött. A küzdelem számunkra, hétköznapi halandók számára ismeretlen szinten és összefüggés rendszerben zajlik, és ezek a nyilvánosság előtt rejtve létrejött folyamatok eredendően befolyásolják a kifelé közvetített politikai szándékokat. Kompromisszumok mentén, sok piszkos dologgal működik a politika: tény. Ez egy szakma. Az elhivatottság mellett gyomor is kell hozzá, kétségtelen.

Ám azt egyik botcsinálta politikusból nyüzüge facebookolóvá vedlett zentai vagy kanizsai okoskodó kibictől sem vagyok kénytelen szó nélkül eltűrni, hogy a pánikhangulat szítása mellett a járvány valóságát, és ezzel együtt a kór ellen való védekezés hatékonyságát is megkérdőjelezze.

Ki a fenének képzeli magát az a zentai figura, aki sokadszorra esik pofára a honi politikában, mégis osztja a malasztot?! Miféle szakértelme van a kanizsai megfelelőjének, akinek vénségére annyi tisztsége maradt, hogy minden reggel önmagát köpdösi szemközt zománcos fésülködő tükrében?! Miféle agyi malasztot porcióznak a szabadkai Tejpiac körül, hogy akad olyan vakmerő nagytata, aki ideológiai szemüvegen át osztja ketté a társadalmat, betegekre és egészségesekre?!

Észre kéne venni: ez most nem annak a fajsúlyos kérdésnek a hozadéka, hogy a 3+2 együttes nótái giccsesek voltak-e vagy sem. Ez most több az 5G rendszer elleni hisztériakeltéstől, meg attól, hogy ismeretlen eredetű repülőgépek a sztratoszférából (!) permetezik a Kárpát-medencét, csak hogy mihamarabb kihaljon a magyarság. Ez világjárvány most a valóság, nem pedig az, hogy majd Izraelből zsidó telepesek érkeznek a Tisza-partra, kiszorítva a Ferenc-csatornáig az őshonos kisebbségünket. Laposföld hívők, fantaszták, hülyék, hiszékenyek: voltak-vannak-lesznek.

Jómagam ez ügyben keveset tehetek. Pótcselekvésként törlöm azokat az ismerőseimet, akik ilyen ártó tartalmakkal lázítanak.  

A zavarkeltést, és az összes álhírt fölszippantó tömegek kihasználóit, az álhírek forrásait viszont törvényi erővel szankcionálni kellene. Feketére büntetni mindet. Egy rosszul föltett kérdésbe és a rá adott rossz válaszba ugyanis emberek halnak bele. Nem kevesen.

Ebbe a „világpolitika által gerjesztett pánikba” belehalt például Szőcs Géza. Belehaltak kormánypárti és ellenzéki parlamenti képviselők. Belehalt megannyi nagynevű egyéniség: zenészek, színészek, közéleti emberek. Apám is koronavírussal járta meg a kórházat, fölépült, hál’Istennek. Az ismeretségi körömben viszont akadnak, akik nem voltak ennyire szerencsések. Tessék az ő gyászoló rokonságuknak bizonygatni, hogy kamu az egész, pusztán Orbán meg Vučić hatalmi ambícióit szolgálja a járvány elleni védekezés!

Tényleg? Szükségtelen lenne a karantén? Hülyeség a vakcina?

Nem kell a maszk, a steril környezet is csak a politikai játszmák eszköze?

Rendben: akkor most megkérném az összes kételkedőt, az összes méltatlankodó pofázót, az összes nagyokost, ha egyszer majd netalán tán műtőasztalra kerülnének – valami betegség, szervi baj okán – majd tessenek szívesek hangosan tiltakozni, amikor az operáló orvosuk a műtét előtt kezet kíván mosni, gumikesztyűt, köpenyt, vagy álarcot akar húzni. Kérjék majd helyette a maláj dzsungelekben puszta kézzel vakbelet „operáló”, vesekövet eltávolító csodadoktort, meg a földanya szívcsakrájának a jótékony sugarait, sok vietnami balzsammal.

Én regisztráltam. Valamikor beoltanak majd vakcinával. Nem tudom, jobb lesz-e tőle vagy sem. Egyet viszont tudok: mostanában kötésig állunk egy háborúban. Hadi helyzet, tehát vészhelyzet van. Aki ebben kételkedik, egyet tehet: csöndben marad. Nem kell a védőoltást sem fölvennie. Senki sem fog a fejéhez pisztolyt tartani, hogy vakcináztassa magát. Viszont a háborúban fegyelemnek kell lennie. A rém- és álhírterjesztésnek, a destrukciónak, és a lakosság érdekeivel szembehelyezkedő minden kártékony magatartásnak következménye kell, hogy legyen.

Nem szabad megengedni, hogy felelőtlen egyének továbbra is emberi életekkel játszadozzanak. Egy-két „lájk”, a kiéhezett egó, a népszerűség hajhászása nem mehet szembe a józan ész parancsával.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon