Van, akinek sem a centralizáció, sem a decentralizáció nem tetszik

"Stevan Sremac" Általános Iskola - Emlékiskola, Zenta

Zentán az önkormányzat úgy döntött, hogy az eddigi mamut iskolaközpontot, amely mellesleg az országban az utolsó ilyen jellegű oktatási intézmény, szétválasztja, részeire bontja. Csakis így lehet biztosítani a hét épület összes osztálya és tanára számára, hogy minden az eddigi formában működhessen tovább, hogy ne kelljen az észszerűsítés örve alatt tagozatot csökkenteni, épületet bezárni, majd mindezek a tényezők következtében a munkaerőfelesleget elbocsájtani. Ugye milyen egyszerű a magyarázat.

 

Ám a vészjóslás és a károgás, a rémhír- és álhírgyártás már  iskolabezárást, leépítést és osztálymegszüntetést kiállt.

Mi már csak ehhez vagyunk szokva! Ha valami nemzeti ügyként előnyös lehet, akkor magunk vagyunk a saját ünneprontóink, mármint azok, akik a rémképeikkel dobálóznak. A sorok közt nem olvasta ki egyik okos magyar ellenzéki tábor sem azt, hogy ezzel az átszervezéssel három színmagyar és egy vegyes iskola alakul Zentán. Az eddigi egy helyett a jövőben négy tud majd részt venni például a pályázatokon. A falvak iskolái is önállóbbá válnak, saját értelmiség-utánpótlásukon is gondolkodhatnak ezáltal. És az iskolák régi nevei is újraéledhetnek...

 

Vannak, akik ahhoz szoktak, hogy akkor sem mondanak ki dicsérő szavakat, hogyha belefúladnak. Nem baj, ha valami rossz a közösségének, ha a sajátjai pusztulnak bele. Dőljön össze inkább minden, csak ne legyen igaza a másiknak. Még akkor is ellene beszélnek, amikor már maguk is haszonélvezői.

 

Tényleg ennyire pesszimisták vagy csupán cinikus önsanyargatók?

Még mindig nem fogták fel, hogy azt veszítjük el igazán, amiről magunk mondunk le?

Az intézményhálózat megőrzése pedig a legfontosabb nemzeti ügy.

Hogy legyen mire és hova hazatérni, ha egyszer a világ úgy fordul...

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon