Válasszunk! De előtte essünk egymásnak!

Április 1.

A választások küszöbe.

De egyben a bolondok napja is.

Egyesek szerint ez a férfiak napja. Na ja, miért is ne lenne bolondok napján a férfinap...

Mindegy, mert az idei évben ezt a dátumot egyik említett tartalom sem határozza meg igazán, hiszen most másodikára fordul a figyelem, mert hát választunk, vagy mi?!

Persze, hogy nem mindegy, ki az, aki egy ország élére áll, és az sem, milyen hozzáállása van az ország jövőjét illetően, de hát azért döbbenetes információk és viselkedési formák járják be az országot a napokban, és valljuk be szépen, mi is kivesszük a választások ránk eső részét azzal, hogy jól megvillantjuk fogaink fehérjét...

Tizenegy jelölt, 640 millió dinár a költségvetésből, természetesen kampányolásra. Mer’ hát másra ugye nem is kell... Tizenegy jelölt... „Azanyjamindenit”! Ez nem semmi. Olyan jól áll országocskánk, hogy csak úgy toljuk a pénzt olyan jelöltek kampányolására, akik nem, hogy nem érdemlik meg a lehetőséget, de egyenesen szégyen, hogy a listán szerepelnek...

Na de mindegy, nekem nem feladatom megítélni, ki alkalmas és ki nem, de hát azért mégis csak... Az előzetes felmérések alapján megvan, ki fog tarolni, ez nem is kérdés. Azonban az elgondolkodtató, mekkora vitarendszer alakult ki a média minden egyes területén, interneten, fórumokon, csak azért, mert az „egyén” nem támogatja, sőt egyenesen szidja az adott flekken szereplő jelöltet.

Hadd kérdezzem meg: ha én nem támogatok valakit, például a szendvicses embert, akkor miért keresem a vele kapcsolatos írásokat? Csak azért, hogy az őt támogatókat küldözgessem melegebb éghajlatra?

Vagy azért, hogy a követőivel vitázzak egy jót?

Ha személy szerint én meg tudnám változtatni a szavazók gondolkodását, biztos megpróbálnám, de mivel nem tudom, mi a fenének vitázzak velük?

Ki a hibás? Ki a felelős? Ki az oka annak, hogy így élünk?

Egyesek szerint ez, mások szerint meg amaz. De minek menjek a másik ember ellen?

Ráadásul egy olyan ügyben, amit én úgysem tudok befolyásolni. Az azonban sokkal izgalmasabb téma, hogy a tervezett „befutó” után a második helyet egy olyan 26 éves egyetemista tölti be, aki a fehér lovacskáján lefutotta az összes ellenzéki jelöltet!

Akkor most mi is van? Min vitázunk? Miért „öljük” egymást? Ezért?

Olyan jelöltekért, akiket egy fiatal egyetemista viccből lenyom?

Ezen kellene egy picit gondolkodni, és nem egymás torkának esni! Most játsszuk az ellenséget, hétfőn meg majd újra belenyugszunk sorsunkba, és csak reménykedünk, hogy na majd most jobb lesz. Pont, ahogy eddig is...

Utálkozás, hibáztatás, vádaskodás. Mindez azért, mert azt hiszem én dönthetem el, most ebben a körben ki legyen a „monopoly” játékmestere... A fővárosi politika kitalálta – mellesleg nagyon ügyesen –, hogy szétoszt bennünket. Nehogy már „egy helyre” tömörüljünk, mer’ akkor valamit el is érhetnénk... Osztódjunk csak szépen, szakaszosan, hozzunk létre minél több „bázist”, mert így, jól meggyengülve az ég világon semmit sem fogunk elérni! Nincs összefogás, nincs egyetértés! De nincs elfogadás sem. A megbocsátás pedig egy üres szó maradt. Így, ezen az úton haladva valóban kérdéssé válik: mi lesz velünk? Pedig ezen jó lenne gondolkodni egy sort, és a sovinizmust egészséges nemzeti öntudatra váltani...

Április 1., bolondok napja. Sajnos sokan vagyunk, akikben ez a „játékos bolondság” nem csak egy napig tart... Én azért igyekszem, hogy ne istentelenül éljek egy nemzet tagjaként, hanem nap mint nap tükörbe tudjak nézni.

Április 1., bolondok napja. Egy kicsit én is bolond vagyok a magam módján. Sokszor elhiszem, hogy ha Isten akarata szerint élek, és tetteim, kimondott szavaim előtt Jézus mérlegére helyezem gondolataimat és életemet, azzal másokat is arra hívhatok, hogy így tegyen, így éljen. De nézzünk már szét! Semmit sem változtat az isteni hívás a mai világban.

Mert emberek vagyunk, emberi akarattal. És ez az akarat mindennél erősebb.

Ez eredményezi azt is, hogy ennek az írásnak semmi értelme és semmi következménye sem lesz, mert ahelyett, hogy elgondolkodnánk rajta, folytatjuk az akarat kibontását, érvényesítését, mely nem egyszer eredményezi azt, hogy a másik embert egy rakás szerencsétlenségnek látjuk, és épp úgy tapossuk le: egyszer véletlenül, máskor akarattal!

 

„Nem dívik, hogy itt népet támadsz, úgyis a Föld fia

De ha te nem teszed akkor ő fog majd megölni ma.”

 

Na, ez a két sor szépen összefoglalja a mai világunkat. Ha szeretnénk ezen változtatni, akkor változtassunk. Nem máskor, most. Igen, menjünk el szavazni, és szavazzunk arra, akiben azt látjuk, képes segíteni rajtunk, és életünket jobbra fordítani! De addig is nyugodjunk meg, csendesedjünk el, és hallgassuk meg a Teremtő Isten üzenetét:

„Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, értelem nélkül valók! Csak abban bölcsek, hogyan kell rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak!” Jer 4, 22

 

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon