Vadgesztenyelevél-aknázómoly és társai

A közélet is olyan, mint a zentai Tisza-parti vadgesztenye fasor.

Akkor életképes, ha állja az idők viharát, gyökerét mélyen a földbe ereszti, az alsó rétegekben kapaszkodik. Ágai az égbe nyúlnak, levelei közt lakhelyre lelnek mindazok, akik kölcsönhatásban szeretnének vele élni. Képes az állandó megújulásra és jól illeszkedik környezetébe, és ami nem mellékes: a környezete is idomul hozzá. Enyhet ad, az ég madarainak lakhelyet, és még termést is hoz, amivel nem lehet ugyan gazdálkodni, de egy-egy gyermekkori összeszáradt vadgesztenye a fiókban micsoda emlékáradatnak lehet a „magja”.

 

Amikor Zentán a Tisza-parti árvízivédelmi vonalat újították, akkor a gesztenye fasor megmentése és megtartása népi (civil) kezdeményezések áradatát vonta magával. Volt biológiatanárnőm mondta, hogy ezek a fák többek mint fák. Ők a város szimbólumai. Belőlük egyet sem szabad kivágni, hozzájuk ültetni annál inkább. Intelmeit meghallgatva a fasor megüresedett helyeit, a foghíjakat idővel, ha lassan is, de benőtték az új facsemeték. A mai gyerekeket már egy egységes Tisza-parti gesztenye fasor alatt sétáltatják a kismamák.

Az is igaz, hogy az öregek szerint az „igazi” Tisza-parti vadgesztenyék a vörösvirágúak, ám az újraültetéseknél erre nem szenteltek kellő figyelemet... Ez is a zentaiság egyik alapja. Nem szólunk időben, hallgatunk, és csak utána vagyunk okosak, miután már késő...

 

Ahogy a mesékben lenni szokott, a közéletben is, de ugyanúgy a fákkal is megtörténik, hogy kopogtat náluk a gonosz ellenfél! Hiába takarítod figyelmesen saját fáid avarját, a házad előtti szemetet, amikor a szomszédos utca vadgesztenyéi alatt nincs, aki rendet tegyen. Emberi hanyagságunknak köszönhetően biztosítja be magának a kártevő az áttelelését és szaporodását. Jön és támad a vadgesztenyelevél-aknázómoly.

Mint a közéleti kártevők, ők is csak az elevenjét, a levél zöldjét rágják ki hernyóként. Mi meg azt hisszük, az idén előbb jött az ősz.

Meglepődünk, hogy a gazdag lombozatú, gyönyörű fa miért kezdett el kiszáradni. Örülhetnénk, hogy egy újabb élőlény lelt otthonra épp a mi szeretett fánkon. Nem is olyan csúnya, egész szépen szálldos lepkeként, ám természetes ellenfél nélkül túlszaporodva semmisíti meg zöldelő növényeinket.

Jó nekik! Tovaröppennek és keresnek maguknak egy másik, egészséges vadgesztenyefát...

Mi fog történni fáinkkal? És mi velünk? Képesek vagyunk-e a pillangókban meglátni a kukacot, vagy még mindig ott tartunk, hogy minden hernyóban a pillangót keressük?

És nincs ez másként a közéletben, sőt a politikában sem.

Figyeljünk saját virágainkra, fáinkra, terméseinkre.

Majd a soron következő szavazáskor se a kukacot vagy a kukacosat válasszuk!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon