Ünnep a húsvét! Igen értem, de tudom-e, hogy mi az ünnep?

Az idén nehezen indult a nagyhét Kelebián. Sok értelmetlenséggel, bosszúsággal szembesültem az elmúlt hetekben, mert én magam sem értettem sok mindent, aminek most hangot szeretnék adni, de nem a kritizálás, hanem az építő kritika, és önkrita szemszögéből. Igen, néha beszélni kell dolgokról, nevén kell nevezni azokat, még ha azok néha kellemetlenül is érintenek sokunkat, akár egész közösségünket. Görbe tükröt mutatnak elénk, mert talán így jutunk előbre az életben is, a lényeges és lényegtelenek különválasztásában. 

A húsvét ünnepe nem csak a húsvétvasárnapot, de legfőképpen nem festett tojást és locsolkodást jelenti. Ezek kellékek. Lerágott csont, tundom, mégis kérdezem: értjük az ünnep lényegét? A húsvéthoz tartozik a nagyböjt és ide tartozik a virágvasárnap is, az egész nagyhét, sőt minden vasárnap az egész év folyamán ünnep a keresztény ember számára. 

Az idén Kelebián a templomban virágvasárnap szinte felére esett a hívek száma, mert ezen a vasárnapon, ráadásul délelőtt tartották meg a Köztársasági Magyar nyelvi- és nyelvhelyességi versenyt Szabadkán, sőt ezen a vasárnapon volt Szegeden XXVII. Országos Gyermek és Ifjúsági Néptáncfesztivál is. Én, a falu plébánosa voltam az, aki két éve létrehoztam a Gaál Ferenc MME-et, sőt én magam vagyok az elnöke még ma is, mert fontosnak tartom, hogy gyermekeink a magyar értékek megismerésében és elsajátításában nőjjenek fel. Mint a helyi plébános és a MME elnöke azzal a ténnyel néztem szembe, hogy virágvasárnap a  MME színeiben kell elengednem a gyerekeket, közel 40 gyereket, szüleik kíséretében, ha nem akarom, hogy lemaradjanak a nagy megmérettetésről. Ők, mivel kiskorúak szüleikkel mentek. Megint mások a magyar nyelv verseny miatta maradtak ki a szentmiséről.

Tudjuk, hogy  azok a gyerekek, akikkel a szülők is foglalkoznak, akiknek fontosak az értékek ápolása, azonosak azokkal a gyerekekkel és azok szüleivel, akik hittanosok is egyben, templomba járna, az ifjúsági kórusban énekelnek, gyermekeiket a gyermekkórusba járatják, ministrálnak, és a cserkészcsapatot is ők képviselik. Több szülő pasztorális tancsácstag. Mert hát ezek is értékek elsajátításának és megélésének biztos forrásai, nem utolsó sorban a keresztény értékeké, sőt Isten el is várja tőlünk, hogy ne csak úgy tessék-lássék módon legyünk keresztények, hanem aktívan vegyünk részt mindenben!

 Hetek óta készülünk a passió éneklésével, a virágvasárnap teljes pompájában történő megünneplésére, és amikor már minden együtt van, jönnek a szülők, és kik ezért, kik meg azért mondják le a szentmisét. Se gyerek, se kórus, se ministráns, se szülők!

Persze az is önmagáért beszél, hogy egyik keresztény szülő sem merte azt mondani, hogy nekünk a virágvasárnap előbbre van, mint a tánc és a magyar nyelv versenyén való részvétel, de könyörgöm! Miért állítjuk MI gyermekeinket, a magyar keresztény családokat választás elé?

Keresztényeknek valljuk magunkat, ez mellett állunk ki és még is virágvasárnap délelőttjére szervezzük azokat a fontos identitás ápoló eseményeket, melyek magyar és keresztény családokat akadályoz abban, hogy 10 parancsolat egyik legfontosabb parancsát: a „Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteljed” megünnepelhessék! Nem először fordul elő!

Értjük egyáltalán az ünnep lényegét?

A dolog megközelítését érdemes messzebbről kezdeni: egyáltalán az ünnepek mit jelentenek? Az embernek néha olyan érzése van, hogy elsikkadnak az ünnepek, összeolvadnak a hétköznapok és a munkanapok. Az ünnep több, mint egy olyan nap, amikor nem kell elmenni dolgozni, nem kell időre megérkezni a munkahelyre, otthon maradhat az ember. Az ünnep ennél lényegesebb és több. A fiatalok, azt hiszem, hogy az egyházi ünnepekkel kapcsolatban sok bizonytalanságot élnek meg. Nincs meg a biztos tudásuk, az ismeretük, hogy mit is jelent egy egyházi ünnep. Mi felnőttek sokat segíthetünk abban, hogy gyermekeink, felnövekvő ifjúságunk megértse és ne összekeverje az ünnepek lényegét. 

A húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe. Belegondoltunk már ennek a mélységébe?

A tapasztalatom az, hogy a fiatalok között szép számmal vannak olyanok, akik érdeklődnek, próbálják keresni az ünnepeknek az igazi lényegét, szeretnék megérteni, hogy a hit, az egyház, a vallás honnan is jön, mit is jelent, miért lehetséges az, hogy kétezer év óta az emberiség történelmének egyik legfontosabb ünnepe a húsvét.

Ilyen módon egy lényegesen szélesebb réteg kezdi az ünnep igazi lényegét megsejteni, még akkor is, ha nem kapcsolódnak be a templomi történésekbe.

A legutóbb középiskolás fiatalok kérdezték meg tőlem, hogy a húsvét szimbolikus állata miért nem bárny, miért pont a nyúl, amikor semmi köze a húsvét eseményéhez?  Az egy hosszabb út, amíg a hithez eljutnak, és a hitben el tudják fogadni az egyházi tanítást; ezt az utat pedig kinek-kinek egymagának kell bejárnia, magának kell legyőznie a kételyeit. Mennyivel könnyebb lenne, ha a társadalmi események is segítenének ebben bennünket.

A hit üzenetére a legtöbb fiatal fogékony. Sose a fiatalokkal van a gond, hanem velünk felnőtekkel, akik szeretnénk dolgokat leegyszerűsíteni, átlépni, elhallgatni.  Egy olyan probléma ez, amivel nekik, a fiataloknak is szembesülniük kell.

Ebben a vonatkozásban kell megtalálniuk, hogy ebből mit tudnak elfogadni, mit építenek be a maguk életébe, vagy mit utasítanak el.

Ahogyan jelen vannak az életükben a művészetek, olvassák a verseket, megcsodálják a képzőművészeti alkotásokat, tehát kultúréletet próbálnak meg élni, óhatatlanul találkozni fognak vallásos üzenetekkel, olyan igazságokkal, olyan tényekkel, amelyek megértéséhez szükségük lesz arra, hogy bizonyos hitbeli ismerettel rendelkezzenek.

Én nagyon örülök annak, hogy ezen az úton elindultunk. Mekkor előrelépés, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett Magyarországon is, és az idén az ortodox húsvétnak köszönhetően mi is ünneplünk már nagycsütörtökön.  Az első lépéseket tesszük meg. Az iskolákban a tanítás szintjén megtörténik egy nézőponttágítás, egy másféle látásmódnak az átadása, egy olyan látásmódé, amiben benne van, hogy a vallásokról legyen valamiféle fogalmuk a fiataloknak. Ezt pedig a kereszténység megélése, a liturgián keresztül, a közösségi életen keresztül, majd a csoaládokban. Menniy szép példa van erre. Nyilván nekünk elsősorban a kereszténység az, ami meghatározó, hiszen ezer éve ez az alapja a magyar hagyományoknak és kultúrának. Kimondjuk, de értjük is ezt? Hangoztatjuk, de meg is éljük ezt?

Az ismeretekkel való bírás lehet az elrugaszkodás állapota, innen már elindulhatnak a hit felé. Ebben az elrugaszkodásban nemcsak a fiataloknak, de nekünk felnőtteknek is feladatunk van. Ha még nem értettük meg, akkor először is értsük, majd éljük is meg. 

Tudom, a világ egészen más irányba megy, jelenleg az önmegvalósítás korát éljük, nem pedig az önfeláldozás korát. Jézus feláldozta magát az emberekért, erre emlékezünk húsvétkor, miközben ezt az általunk a médiákon kerezstül regisztrált világban elavult nézetnek állítják be. Pedig elég csak körülnézni, nagyon is jelen van a világban az önfeláldozás. Az lehet, hogy nem ez kap hangsúlyt, mást hangsúlyoznak, de igen is jelent van.  Benne van az emberben annak a készsége, hogy ha szükséges, az életét is fel kell áldoznia valakiért, akár valamiért. Lehet, hogy furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele, milyen hihetetlenül nagy számban vannak világszerte olyanok, akiket nap nap után azért gyilkolnak meg, mert valamiféle másságot képviselnek. És ez a másság sokszor éppen a hitük. II. János Pál szerette mondani, hogy a XX. század, de a XXI. század is a vértanúk százada. Úgy, mint ahogyan az első három évszázad volt, amiről úgy beszélünk, hogy a vértanúk kora. De most a római vérengzésnél nagyobb arányú áldozatot kell hozni hitükért embereknek. Afrikában, Ázsiában, sokfelé előfordul, hogy embereket templomokba zárnak, felrobbantják a templomot. Az ember belekerülhet olyan helyzetbe, hogy áldozatot kell hoznia a meggyőződéséért, áldozatot kell hoznia a családjáért, a hazájáért. Manapság a fiatalok, és tulajdonképpen a társadalom nagy része egészen mást ért azon, hogy mit jelent a haza, a nép, a nemzet, amelyhez tartozik. A könnyebb megélhetésért sokan más országba költöznek, de közben legtöbbjük hazavágyik, örülnek, ha hazajöhetnek. Akik pedig végleg elmentek, azok sem tudják felszámolni a gyökereiket. Azt hiszem, hogy meg kell értenie az embernek, hogy az élet egy rendkívül nagy ajándék, egy olyan csoda, amit az ember egyszer kap meg, nincs még egy esély rá, de tudnia kell az embernek, hogy ezt a csodát nagyobb értékért oda kell tudni adni. És mert olyan nagy számban látunk ilyen eseteket, az ember fél, és csak reménykedve gondol arra, hogy talán soha nem jut ilyen helyzetbe. Ezek valóságos dolgok, itt vannak közöttünk, ma éppúgy megvannak, ahogyan megvoltak száz évvel ezelőtt.

 

A húsvét üzenete örök. Krisztus föltámadt, az élet legyőzte a halált.

Az ember előtt örök távlatok nyílnak, tehát nem néhány évtizedekben kell gondolnunk, hanem örök életre gondolhatunk. Ehhez az örök élethez egy életút vezet. Az Isten szeretetében az ember boldogsága a fontos, és Ferenc pápa is azt mondja, hogy mi tudunk egy utat, amit Jézus megmutatott, és ha ezen az úton járunk, boldogok leszünk, de nemcsak mi, hanem velünk együtt mindenki. Ez az út a szeretet útja, a másik megbecsülésének útja, az igazság szeretetben való megélésének az útja.

És azt látom, erre nagy szükség van, az acsarkodás helyett szeretetre kell tanítani minden embert. Ha ezt tudjuk jól mondani, ha ennek megtaláljuk a formáját a liturgiában, az életben, az emberi kapcsolatainkban, akkor a hívők mellett azok számára is fontos üzenetet fogalmazunk meg, akik a hit örömét nem ismerik. Olyan jó volna a szeretet igazi világában élni, így találni meg a húsvét üzenetét ebben az évben.

 

felhasznált forrás: http://www.kodolanyi.hu/kv/rovat/kitekinto

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon