A Török igen az Iszlámnak – A szultán újjászületése

Magyar Szó, www.turkiyeonline.com

Idén húsvétkor Európa Krisztus újjászületését ünnepelte, mindeközben a keresztény világ kapujában, Törökországban az Ottomán Birodalom újraalapozását láthattuk. Ugyanis a török nép az alkotmány módosításokat alátámasztó népszavazáson többségében igennel szavazott, azaz támogatta, a Redgip Tahiri Erdogan török elnök által javasolt módosításokat az elnöki hatáskörökre vonatkozóan. A változások utáni politikai rendszert az elnöki rendszerek közé sorolhatjuk, melyet Európában csak Fehéroroszországban és az Orosz Föderációban alkalmaznak. Ezek a módosítások a kormányfői funkció megszüntetésével és az elnöki hatáskör kibővítésével járna. Az új rendszerben az elnöknek joga lesz bírókat és magas rangú hivatalnokokat kinevezni a parlament beleszólása nélkül, feloszlatni a parlamentet. törvényerejű dekrétumokat kiadni, valamint kizárólag elnöki jogkörbe tartozna a hadsereg irányítása. El kell ismerni, hogy a kritikusok összehasonlítása a szultáni rendszerrel helyénvaló, kiváltképp, ha szélesebb spektrumban vizsgáljuk a török politikai folyamatokat, hiszen ez egy újabb lépést jelent a szekuláris Törökországtól a muszlim Törökország felé.

                Az ottomán szultánok hatalmának, akik egy személyben voltak politikai és vallási vezetők is, az I. világháború vetett végett. A Sevresi békediktátumot, mely értelmében az Oszmán Birodalom elveszítette területének 3/4-t, díványtól függetlenül, a Kemal Atatürk által vezetett nemzetgyűlés elutasította és a török függetlenségi háború folyamán kiharcolták annak módosítását a Lausanne-i szerződés formájában (megtartották Isztanbult, Szmirnát, Anatóliát, elveszítette Ciprust, Irakot és Szíriát) valamint lefektették az alaptörvény (Teskila Esasiye Kanunu) az új modern állam, a Török Köztársaság alapjait. Az új állam szerkezete európai mintát követett a köztársasági államforma és a szekularitás elfogadásával.

A 20. század húszas éveitől kezdve a török hadsereg volt az állam megmentője és garantálta az állam fennmaradását ebben a formában. A hadsereg minden alkalommal beavatkozott a politikai folyamatok alakulásában, amikor úgy ítélte meg, hogy az ország letér az Atatürk által megszabott ősvényről. Több ízben is államcsínyt hajtottak végre 1960-ban, 1971-ben, 1980-ben és 1997-ben. Először 2016-ban kerekedett felül a politika a hadsereg felett, melynek következtében több mint 45 000 katonatisztet, rendőrtisztet, bírót, kormányzót és közalkalmazottat mentetettek fel tisztsége alól vagy tartóztattak le, közöttük a török hadsereg 163 tábornokát. Félre állítva ezzel az Iszlám Törökország legnagyobb belpolitikai gátját.

A legjelentősebb külpolitikai gátja Törökország iszalmizálodásának az Európai Unió és a csatlakozás perspektívája volt. A tagsági kérelmet 1987 nyarán adták át, 2016 ig a 35 tárgyalási fejezetből 16 nyitottak meg és egyet zártak be.

Az európai perspektívának jelentős mérsékelő hatása volt a török politikai élet egészére és a jelentős politikai szereplőkre egyaránt, beleértve Erdogánt is. Aki jelentős mértékben mérsékelte a párt álláspontjait vallási kérdésekben az európai keresztény demokrata modellt követve.

Ugyanakkor Brüsszeli oldalról nem volt meg a konszenzus arra vonatkozóan, hogy Törökország egyáltalán kívánatos-e az EU-ban (Eddig egy nem európai ország, adott át tagosodásra vonatkozó kérelmet, Marokkó amit negatívan bíráltak el). Meg kell jegyezni, hogy az államcsíny és az alkotmánymódosítások után az európai perspektíva is egyre halványabb.

A régió országainak azt a kérdést kell feltenniük maguknak, hogy milyen változásokat hozhatnak a fentebb vizsgált belpolitikai változások Törökország külpolitikai érdekeiben?

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon