Szamárháton...

Mer’ igaz, hogy lassan, de célba ér

Egy kicsit kifordítom a sztorit.

Elmúltak a választások, megvannak az eredmények. Van, akinek tetszik, és persze van, akinek nem. És ez mindig így volt, és így is lesz. Azért nem biztos, hogy neki mernék állni tüntetni, meg tiltakozni, hogy elégedetlen vagyok... Ahogy a múltkor fogalmaztam, nem tudok egy személyes hadseregként világot megváltani, pedig olyan jó lenne... De nem így van. Mégis elégedetlenkedünk...

Azért azt nem ártana átgondolni, megérteni, vagy megpróbálni felfogni, hogy egy-egy választási eredmény, egy-egy változás nem tud „csettintésre” jobb világot hozni, nem tud azonnal munkahelyeket teremteni, nem tud „rögtön” egy köteg pénzt dugni a zsebünkbe.

Mintha nem tudnák mi magunk is, hogy ez egy hosszadalmas folyamat...

Persze, hogy túl hosszúnak éljük meg, de ha nem érzékeljük egy picit legalább a változás szelét, kezdeti eredményeit, akkor bizony nem a vezetőinkkel van a gond...

Országunk sorsa szamárháton van. Szépen felpakoljuk a jószág hátára, oszt már csak csapkodni kell ott hátul, a feneke felső részénél, hogy induljon. És indul is. Megmozdul. Ősidők óta teher cipelésre használják, és most is. Tudja nagyon jól, hogy oda fog érni a célba, csak hát nem megy az olyan gyorsan. Csakis szépen lassan, türelmesen, mégis biztosan. És ez a terhekkel agyonpakolt jószág nem is akármilyen állat!

Vajon eszébe jutott valakinek, hogy itt a virágvasárnap? És tudjuk-e, mit jelent az ünnep?

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe a kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

De ami a legfontosabb a történetben az, hogy Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe, és a nép ünnepléssel fogadja. Mind a négy evangélium említi, hogy a „Hozsanna a Dávid fiának” felkiáltással fogadták, ami a 118. zsoltár fényében egyértelműen teszi, hogy a „messiás királyt”, a római uralom alól való felszabadítót várták benne. A szamárháton való érkezés, valamint a templom, mint cél ugyanakkor egy szolgáló, papi messiásképre utal; a királyi messiásmodellt Jézus távolságtartással kezelte, és nem kívánt azonosulni a politikai felhangokkal.

Jézus bevonul, a nép ünnepel, a szamár „leparkol”. Eltelik néhány nap, és a „hozsanna” kiáltásból „feszítsd meg” felkiáltás lesz. Virágvasárnap ünnepében benne van a szolgáló és megváltó Isten, de benne van a gyarló ember is. Az az ember, aki én is vagyok...

Meg te is.

Aki magának örül, ünnepel, aki magát élteti és éli meg ebben a világban, országban... Akinek vágyai vannak, akarata, és azok megvalósításáért küzd. Ez van a ma virágvasárnapjában.

Ez van a ma nagyhetében. A sonkaszag és reszelt torma csípős illata...

Pedig Isten virágvasárnap vezette be szamárháton Egyszülöttjét Jeruzsálembe, hogy beteljesedjen rajta Isten világot megváltó terve. Nagypénteken a golgotai kereszten... Ott nem volt sonkaszag, se torma. Ott vér volt, szenvedés és fájdalom. Nem másért, mint értem és érted! De nem baj, ha nem akarod érteni, majd én megpróbálom megérteni és megélni. Te meg menj, oszt elégedetlenkedj a választási eredményekkel... Igen, ez a baj a világunkkal. Azoktól várjuk a „megváltást”, akik nem tudják megadni, de aki meg tudja adni, attól meg nem kell!

Szamárháton... Az a jószág sem gondolta, hogy a Teremtő Isten Fiát viszi a hátán. Viszi a „megváltást”!

Kifordítom megint.

A mi sorsunkat és jövőnket is szamár viszi a hátán. A megváltást, a jobb életet, a jövőt. De csak szépen, lassan halad. Mi meg véresre akarjuk csapkodni a hátsó felét, hogy mihamarabb célba érjen... Én hagynám csak szép lassan haladni, sétálni, hagynám, engedném beérni ezt a történetet. Mert, ha ez idő közben mégis meghallanánk Isten hívását, meglátnánk felénk nyújtott karját, rádöbbenhetnénk, hogy a boldogságot, nyugalmat, örömet, biztos jövőt Ő adja meg nekünk! És akkor nem kellene folyton egymás torkának esni, vádaskodni meg szapulni egymást...

Csak szamárháton... Szép lassan...  

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon