Összetartozunk

Sokan és sokszor megírták már a Nemzeti Összetartozás Napjának jelentőségét, történelmi hátterét, azt az utat, mely idevezetett és annak összefüggéseit.

Érdemes végighallgatni történészek, politológusok, közgazdászok értekezéseit, mert a nagy világrengető és történelmet formázó döntések és történések mellett, olyan érdekes információhoz juthatunk, melyek valóban a mindennapjainkat meghatározzák. Új gondolatokat indítanak el és lassan átformálják gondolkodásunkat. Tény, hogy sajnos abban a pillanatban egyedül maradt a magyar érdekképviselet, nem számított az etnikai összetétel, a lakosság aránya, az infrastruktúra és senkinek a sorsa, ha magyar voltál.

Az elmúlt 100 év meghatározta sorsunkat, kisebbségben élni tudatos jelenlétet hozott magával. Meg kellett tanulnunk eleinknek egymás mellett és együtt is élni, mert a mindennapok így kívánták. Megtanultunk alkotni, gyarapodni és újat létrehozni. Össze kellett tartozni, össze kellett fogni, hogy megtudjunk maradni és feltudjuk mutatni azt, hogy mi is itt vagyunk.

A folyamatos politikai jelenlétnek köszönve a vajdasági magyarság megszervezte életét. Önkéntes tűzoltó egyesületek jöttek létre Vajdaság-szerte, kulturális intézményrendszer alakult ki, színjátszók, olvasókörök és néptáncegyüttesek. Igény mutatkozott a civil élet szervezésére, és a közönség hálás volt. Magyar énekek, versek, színművek hangzottak el az egész vidéken.

Most sincs másképpen, a több mint negyed évszázada megalakult Vajdasági Magyar Szövetség képviseli folyamatosan és sikerrel a magyarság itteni érdekeit. Összetartozunk, mert ez a kötelezettségünk és ez a hivatásunk itt, a Vajdaságban.

A családom, a szomszédjaim, a piacon beszélgető emberek, magyarul szólalnak meg. Összeköt bennünket a nyelv, a kultúra és a tudat, hogy egy a nemzet. Intézményrendszereink, melyek az elmúlt évtizedekben kiépültek és szépültek, biztosítják számunkra a nyelv- és íráshasználatot, az oktatást, a kultúrát és a művelődést azon a nyelven, melyen anyánk szólt hozzánk.

A vajdasági magyarság egy tő az anyanemzettel és ennek tanújelét is tette az Anyaország számtalanszor. Mert nem kérdés, hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt. A történelem és annak kisebb-nagyobb viharjai ugyan megtépázták nemzetünket, de mindig volt egészséges erő, mely újra tudta építeni a nemzetet, a nemzetrészt.

A nemzeti összetartozás napja – a 2010. évi XLV. törvénybe foglalt hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én fogadott el az Országház.

Összetartozik a nemzetem, ez megmutatkozott a világjárvány idején is, hiszen a Magyar Kormány egységes nemzetként kezelte a vajdasági, erdélyi, kárpátaljai és a felvidéki magyarságot is. A diaszpórával is folyamatosan tartotta a kapcsolatot.

Ez az egységes nemzet, lehet itt, vagy ott a határ.

Magyarok vagyunk.

Közösség, fejlődés, jövő!

Ez a cél, építeni, alkotni a közösségért, fejleszteni magunkat, infrastruktúránkat, hogy élhetőbb és minőségesebb legyen a jelenlétünk. A jövőért pedig dolgozni kell, az alap jó, a célokat kitűztük.

Június 4-én még nagyobb büszkeség tölt el, hogy magyar vagyok!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon