Női jelentés a 2017 perces fociról

Akiknek a közösség a szenvedélyük -- együtt lenni még focimeccsen is jó

Természetesen, ha az ember lánya késik, azt nem a közlekedésben kell behozni, értem én.

De valahogy az is íratlan szabály, hogy biztos, hogy akkor nem fogod megtalálni a megfelelő mellékutcát vagy a körforgalomból való jó kicsatlakozást, amikor már csak perceid vannak a közös fényképezkedésig.

A zentai sportcsarnok körvonalait, mert csak azt láttam, gyönyörűen kihangsúlyozta a felkelő nap mosolya.

Az autóból kilépve öröm volt belélegezni az igazi tavasz illatát, meg persze átrohanni a fél méteres fűben a csarnokig, majd megcsúszni, ahogy az akadályként hirtelen elébem gördített árkot átugorva földet értem.

Mert ugye, arra már nem volt időm, hogy még egy kört menjek a Népkertben, és a sportcsarnok bejáratához, a kiépített parkolóhoz parkoljak. Az nekem luxus.

A tőlem megszokott késéssel végre én is megérkeztem, vagyis befutottam.

(A szervezők)

Reggel 9 órakor vette kezdetét a 2017 percen át tartó focitorna, amelyre összesen 31 csapat nevezett be, köztük a magyarországi és a felvidéki magyar barátaink is. A kezdőrúgást ismét Fehér Szabolcs, a VMSZ IF elnöke végezte el, a kapuba pedig Szabolcski Szabolcs állt be, a torna másik főszervezője, aki úgy döntött, hogy idén mégis inkább beengedi a kapura rúgott labdát.

A focisták megfeszült izmokkal rúgták a bőrt, és voltak, akiktől igazán tetszetős mozgássorozatot is láthattunk.

A női szurkolók végig fülig érő mosollyal pásztázták a pályán lévő történéseket.

Folyamatosan érkeztek a fiatalok, a 20 percig tartó mérkőzések után újabb és újabb arcok léptek a pályára. Elszántak voltak a fiúk és nyerni jöttek.

A csarnok előtt hatalmas üstben készült az ebéd. A szombati pörköltet isteni finom babgulyás követte. Volt is viccelődés utána, hogy alighanem aznapra szellős időt jósoltak :)

A jó zenei aláfestésnek, a rengeteg embernek, a közel 50 szervezőnek, a sok ismerős arcnak és a kellemes hangulatnak köszönhetően mindenki jól érezte magát és a család apraja sem unatkozott. Önfeledt zavarócskázásba kezdtek, táncolták a pálya szélén, rohangáltak a lelátó sorai között.

A sportcsarnok öltözőtermeiben matracokon pihenhettek a játékosok, azonban voltak olyanok is, akik csak végignyújtózkodtak ott, ahol érték. Ez a szabadságérzés pecsételte meg a hétvége egész hangulatát.

 

Vasárnap délután megérkeztek a VMSZ-es öreg fiúk is, akiknek a komoly bemelegítésüket látva, rögtön viccelődésbe is kezdett a VMSZ Ifjúsági Fórum focicsapata.

Nem értetették, hogy mire ez a nagy bemelegítés és bizonyára féltették ellenfeleiket, hogy azok nehogy kifáradjanak, mire a pályára lépnek.

Aztán, kérem szépen, az öreg fiúk, akik igazából nem is öregek, jól megmutatták, vagy ötször az ifinek, hogy is néz ki az, amikor valaki gólt rúg.

Hiába, ha fociról is van szó, de a munkát komolyan kell venni.

Az elődöntőben már komoly csatákat láthattunk. Érezhető volt az izgalom a levegőben, a szurkolók is hangos buzdításba kezdtek.

A döntőt Zenta önkormányzata és a temerini FC Vadak játszották.

Nem sokkal a mérkőzés vége előtt a temerini FC Vadak csapata újra hálóba talált és 2:1-es végeredménnyel az övéké lett a győzelem.

 

Na, őket látva megértettem, hogy a foci bizony nem balett.

Fáradtan, de boldogan pakoltuk vissza a torna után a padokat a helyükre, szedtük össze az üres flakonokat, vittük ki a szemetet. Mindig jó érzéssel tölt el, hogy számtalan olyan fiatal van Vajdaságban, akikkel közösek a céljaink, a gondolkodásmódunk. A tapasztalt csapatszellem és a közös élmények pótolhatatlan erővel bírnak.

Ez a sportesemény az, amelyre érdemes lesz rávetődnöd 2018-ban is.

Mert nekünk a közösség a szenvedélyünk.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon