Minden csoportosulás, amelyben a gyűlölet uralkodik, önmagát pusztítja

Az internetet böngészve, az egeret görgetve, megjelennek előttem a VMSZ tisztségviselőivel kapcsolatos folyamatos negatív írások, és mindegyikből árad a gyűlölet, amit a Magyar Mozgalom, a Szabad Magyar Szó és a Második Nyilvánosság képvisel.

Gyűlölködés, acsarkodás. Embereket karikáztok be pirossal, listáztok, mert odaálltak a racionális és következetesen képviselt elképzelés, politikai döntés mögé. 

Amit tesztek, olyan mélyen van, hogy a bányabéka fenekéhez sem mérhető. Mert nem éri el.

Megértem a helyzetet, de nem tudom mégsem megérteni. Merthiszen jól tudjuk, hogy a gyűlölet rendszerint nem éri be az elutasítással, ebben az esetben azzal, hogy a VMSZ mögé fölsorakozó embereket elutasítsák (mondjuk, elfordítják a fejüket az utcán, ha szembejön velük egy VMSZ-es vagy letörlik őket a Facebookról), hanem törekvésük abban merül ki, hogy megsemmisítsék, mindenképpen kárt okozzanak ezeknek az embereknek. 

Bántani akarnak, megalázni, címkézni, bélyegezni. Embereknek, akik nem tartottak velük a széthúzásban, kárt és fájdalmat okozni.

A Magyar Mozgalom, a Szabad Magyar Szó és a Második Nyilvánosság egy kaptafához tartozik. Gyűlöletük a VMSZ mögé fölsorakozó emberek irányában egy elképesztően magas elutasítást, negatív érzelmi állapotot jelöl meg. Minden megnyilvánulásuk az internetes hálón csak erről szól. Nem látunk eredményeket, nem találkozunk megalapozott elképzelésekkel, és már nem akad meg a szemünk semmilyen kezdeményezésen sem.

Dehát éppen ezért jutottak ide, ahol most éppen tartanak. Két és fél év alatt nem lett eredmény, nincs elképzelés, nincs kezdeményezés, nincs semmi.

Tehát acsarkodnak. Támadnak. Érvek és eredmények nélkül ujjal mutogatnak. Csúsztatnak és elhallgatnak.

Az a helyzet, hogy minden csoportosulás, amelyben a gyűlölet uralkodik, önmagát pusztítja.