Miért szavalja Petőfi a Toldit?

“Petőfi Sándor 1823-ban született Kiskőrösön. A Pilvax kávéház lépcsőjén elszavalta 1828-ban a Toldit. A legjobb barátja volt János vitéznek...”

El sem hiszi a tanárember, hogyan lehet ilyet írni, amikor ezt olvassa Petőfiről a saját diákja dolgozatában. Viccel a tanuló és jól szórakozik, esetleg nem figyelt órán és csak derengenek valamiféle adatok a fejében, vagy tényleg ennyire zavaros az elméje?! Valójában az egyik eset sem jó.

Amikor azonban hasonló jellegű hírekkel találkozunk a médiában, akkor ugyanilyen dilemmáink jelentkeznek, csak az sajnos már nem a tudásfelmérés, hanem a tömegtájékoztatás műfajába tartozik, azzal, hogy a tudósítónak nem lehet osztályzattal lerendezni a tárgyismeret hiányát, felületes tájékozottságát, vagy szándékolt mellébeszélését.

A tájékoztatásban az információtöredékekből gyártott féligazság vagy hazugság fegyver lehet.

És ami fegyver, azt valaki ellen vagy mellett felhasználhatják.

Gondoljunk csak a kilencvenes évek szerbiai állami médiapropagandájára, amelyből csak a több irányból, nyitott füllel és jó szemmel tájékozódó emberek tudták magukat kivonni. A végén meg senki sem lepődött meg, amikor a fegyver valóban elsült...

 

Mostanra egyértelműsödött a vajdmagyar médiatér. Sokan a médiapluralizmus alatt csak annyit értenek, hogy az egy VMSZ elleni eszköz és a vezető személyeknek karaktergyilkosságra adatott kiváló lehetősége.

Van a tömegtájékoztatás az egyik oldalon, másfelől meg a VMSZ-t utálók csoportjai, akiknek semmi más nem hír, csak ha a VMSZ-t áztathatják.

Legszebb, amikor Bécsből (vagy még messzebbről) kezd el valaki árulózni, miközben a hazai politika magyar eredményeiről van szó. Ki hát az áruló? A cserbenhagyó vagy a megoldáskereső?

Nem szeretem a melldöngető, nagyhangú nemzeti vagdalkozókat, mert provokatőrt sejtetnek. Nem szeretem a más nemzetét sem, de a sajátomat még annyira se.  Megjegyzem, a túlzott pátosz ma már csak egy szobornak áll jól...

Megmosolyogtató viszont, amikor a politikai gesztust kapkodva-csapkodva hessegetik el a politikai többszólamúság mozgalmas ön-felkent lovagjai, éppen azt a reakciót váltva ki, amelyet a VMSZ-nél tartottak kivetni valónak és amilyennek a VMSZ-t titulálták.

Ki hogyan él, úgy ítél. – mondja a régi bölcselet.

Mennyire igaz! A személyeskedő ellenzéki kifogások jó része általában a saját maguk elfojtott vágyainak számonkérése. De hát a politikusok is csak emberek, akkor is, mégha közülük a legtöbben a Pilvax kávéház lépcsőjén a Toldit szavalva János Vitézt vallják legjobb barátjuknak...

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon