Mi ez az ellenzéki kesergő?

Tudom, hogy jelenleg Szerbia nem egy tökéletes állam és nem is a világ legjobban élhető helye. Ezzel együtt Vučić sem a világ legszebb, legtökéletesebb és legjobb elnöke.

De azt is tudom, hogy a történelmi Délvidéknek ez a szeglete az itt élő magyarsággal együtt, ennek az országnak a törvényei szerint, igyekszik a legtöbb kollektív jogot a saját érdekvédelmi szervezetén keresztül kiharcolni és intézményesítve működtetni.

Tényleg azt hisszük, hogy a vajdasági magyarok döntik el, ki lesz Szerbia első embere? Vagy ez az öntépés is csak a VMSZ hazug lejáratására, a lényeg elferdítésére, lefitymálására és a saját szavazótábor feltérképezésére/felállítására szolgált!?

És mi, magyarok a saját politikai széllovasainktól hagyjuk magunkat belelovalni olyan politikai játszmákba, amelyeket a jelenlegi szerbiai ellenzék sem vesz komolyan? Nagyobb demokraták akarunk lenni a demokratáktól? A demokrácia élharcosai akarunk lenni, amit maguk a bukott köztársasági elnökjelöltek sem gondolnak komolyan? A Vajdasági Magyar Szövetség higgadt pragmatizmusa helyett sokan az ideálkereső és daccal ellenkezők táborát szimpatizálják és reklámozzák a magukat magyar érdekvédelmi civileknek és/vagy párt(ok)nak nevezők közül.

Egy olyan választást, amelyen az országnak több mint fele szavazott és az ország összes szavazati joggal rendelkező polgárának majdnem az egyharmada ugyanarra a jelöltre voksolt, előzetesen sérelmezett kifogások nélkül, utólag megkérdőjelezni csupán néhány iskolai óráról való lógást eredményezhet, csupán komolytalan játszadozás.

Mint ahogyan sokak politikai renoméja is lenullázódott az elnökválasztás harmadik helyezettjének, a mladenovaci Luka Maksimović alias Ljubiša Preletačević Beli (Sarmu probao nisi ) viccből és heccből álló performance elnökválasztási kampány-paródiája sikere után. A leadott voksok majdnem 10%-át kapta meg. Kétszer annyit, mint Vojislav Šešelj, vagy nyolcszor annyi szavazatot, mint Nenad Čanak. Ez után az esemény után feltehetjük a kérdést, kinek mekkora a politikai legitimitása?! Ez az akció, művészi produkció annyira jól sikerült, hogy több párt megirigyelheti.

Melyek voltak a Vučić ellenkampány legnagyobb hibái?

  • Még mindig a szerb haladókat és szövetségeseiket tompa agyú, csorba fogú lúzerekként szemlélik. Ez a leértékelés visszafelé sült el.
  • Mivel elefántcsont-toronyházuk és facebook/twitter ismerőseik közt nincs más, csak ők maguk, ezért azt hiszik, hogy virtuális akváriumukon kívül is minden ugyanúgy működik és mindenki ugyanúgy gondolkodik, mint ők.
  • Az ellenzék volt a legjobb megosztója a  Vučić reklámklippeknek, természetesen fanyalgó megosztásaikkal. Elfelejtették, hogy a negatív reklám is reklám!
  • Emellett az ellenzéki elnökjelöltek csapatában nagyon sok régi és kompromittált politikai szereplő is jelen volt.
  • Mindent feketének tüntettek fel, szinte depresszív hangulatot árasztva. Ugyanakkora hiba az eltúlzás és a kizárólagosság.
  • Mint ahogyan a következetlenség is. Például, amikor Gerhard Schröder a demokrata szerb kormánynak kampányolt, az nem volt problémás, csak a mostani kormányfő melletti kiállás?

 

A nagyvárosokban, Belgrádban és Újvidéken a jelenlegi ellenzéki pártok megrészegülnek, elveszítik józan ítélőképességüket, mert azokban a közösségekben a lakosság részarányának kis százaléka is nagy tömegnek tűnik. Sőt, ezek az urbánus közegek gyakran más észjárással gondolkodnak, mint a vidéki lakosság többsége.

 

Hogy nekünk, vajdasági magyaroknak mi a jó és mi a rossz, azt az egyezségek mentén megvalósuló eredményekkel kell majd igazolni.

A partvonalon és pályán kívüliek csak megkeseredett internet-mérgezők és irigy kíbicek lehetnek, tudniillik mindig összekeverik a célt és az eszközt.

Jó lenne, ha ennek a két fogalomnak a jelentését letisztáznák, mert enélkül csak kihasznált és felélt kisebbség maradunk/leszünk.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon