Megnyert és bukott forradalmaink

Észrevételeim a gyermekhét, október 5-e és október 6-a kapcsán

Október első hete immár hagyományosan, Vajdaság-szerte minden iskolás számára a gyermekhét jegyében zajlik. Sportprogramok, művelődési rendezvények, különböző intézmények meglátogatása és rendhagyó foglalkozások érik egymást iskoláinkban és az osztálytermek falain kívül. Ilyenkor látszik igazán, hogy a gyerekek nemcsak jó vagy rossz tanulók, ahogyan a tanáraik nap mint nap találkoznak velük, hanem nyitott, érdeklődő, tettrekész és tehetséges gyerekek is egyben.

 

A felnőtteknek, azaz a vajdasági magyar közösség nagykorú szavazópolgárainak  meglehet  eszébe sem jutna, ha a rendezvények garmada nem emlékeztetné, hogy milyen bukott és nyert forradalmak kötődnek még az október eleji napokhoz: a miloševići rendszert buktató október 5-e, amely esemény manapság már csupán hírügynökségi összafoglalót érdemel, és az 1848/49-es magyar szabadságharc és forradalom bukását jelentő, az aradi vértanúk kivégzésének napja, nemzeti gyásznapunk, október 6-a.

 

Micsoda különbség! Pedig mindkettő forradalom volt, a zsarnokság és egy elnyomó rendszer ellen. Hogy a forradalom sikeres volt vagy elbukott, azt nem csupán az esemény végén adott helyzetjelentés alapján kell leszögezni; az idő és a történelem lesz annak az igazi értékmeghatározója. A félig végrehejtott rendszerváltásnak és a világosi fegyverletétellel véget érő háborúnak az eredménye, az akkor adott áldozat haszna, még ha átalakulva és megrefolmálva is, csak később hozza vagy hozta meg eredményét.

 

Jó néhány évvel később ugyan, de azért az Európai Unió felé vezető úton indult el Szerbia, és a világ úgymond normálisabb része gondolkodásának irányába tart. Deákék bölcsességének köszönve pedig önálló, erős európai nemzetté vált és maradt a magyar. Azért gondoljunk csak bele abba is, hogy a véreskezű, forradalmat kegyetlen módon leverő, akkor még fiatal Ferenc Józsefből az első világháborúra a nemzet atyja lett – főként az egyszerű baka számára. Születtek hozzá írt katonadalok. No de volt másnál és másként is pálfordulás. Nemcsak császári szinten történnek ilyesmik!

 

Minden forradalom egyféle közös akarat, elkeseredés megnyilvánulása. Tanul-e belőle az utókor?

 

Iskolánk egyik gyermeknapi rendezvénye az osztályok közötti főzőverseny volt. Tudnak-e ezek a gyerekek főzni? Ráadásul közösen? – tettük fel a kérdést, tanárok. Bebizonyosodott, hogy igen. Csodálatosan finom, ízes, szaftos, magyaros pörköltek, paprikások készültek a bográcsokban. De csak azok az osztályok szerepeltek jól, amelyek megosztott csapatmunkában készítették el az ételeiket! Minden osztálytársnak akadt dolga, mindenki abban segített, amihez értett. Volt, aki csak a vizet hordta, mások az ételt fűszerezték, néhányan meg tüzeltek. Azokban az osztályokban, amelyekben egyénileg mindenki csak a saját kis pecsenyéjét, kolbászkáját és szalonnáját  sütögette, ráadásul a mások tüzén, azok nem tudtak versenyezni a csapatot, az egységet képező osztályokkal szemben.

Mondjuk ki bátran, ilyen az élet is. Csak az nyerhet, aki összefog és közösségben tevékenykedik. A legjobb képesség is elkallódik, ha nem képes az egységben való munkára. Legyen az osztály, közösség vagy nemzet.

 

A nemzeti tanácsi választásokon is mutassuk meg ezt az összeszedett erőt!

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon