Megkülönböztetettségünk eredete

Én keresztyén. Te keresztény. És akkor?

Pixabay/GoranH

Néha olyan szinten vagyunk megpatkolva ismerettel, hogy sej-haj. A nagy összetartások, összefogások, együttérzések és nemzeti öntudatosság látszólagos feszültségében úgy elveszünk, mint annak a rendje. Miért? Ha megengedem magamnak, hogy elmélyedjek e gondolat tükrében, arra a következtetésre jutok, hogy sokunk számára sokkal érdekfeszítőbb azokra a sajátosságokra fókuszálni, melyek nemzetünk tagjai között olyan értékeket jelentenek, melyek inkább megkülönböztetnek, elválasztanak minket.

Sokszor nem azt keressük, ami összeköt minket, ami közös érték bennünk, hanem azt, ami elválaszt. És akkor arra jól ráfekszünk – bár fogalmunk sincs arról, mit is jelent az adott dolog...

Általános ma már, hogy aki „keresztyén”, az evangélikus, vagy református, aki „keresztény”, az katolikus.

Mielőtt belemerülnék a témába, egy példát említek: amikor az evangélikus hívők azt mondják az apostoli hitvallásban istentiszteleteik alkalmával, hogy „hiszem az egyetemes anyaszentegyházat”, a katolikus hívők pedig azt mondják „hiszem a katolikus anyaszentegyházat”, tulajdonképpen ugyanazt mondják, mivel a katolikus egyetemest jelent. Vajon ezt tudtuk-e? Különbségeket szül, és mégis ugyanaz.

Visszatérve az alapgondolat partjához, vizsgáljuk csak meg, hogy is van ez a keresztyén – keresztény kérdés?!

A keresztyén szó alapja a görög „krisztianosz”, ami Krisztus követőjét, tanítványát jelenti. A görög szó a szláv nyelveken keresztül került a magyarba. Ezért a szláv krisztyán először kirisztyán, majd keresztyén lett.

A magyar nyelvben nagyon sokáig a keresztyén szót használta mindenki még a reformáció után is. Nem volt felekezeti különbség a szóhasználatban. Pázmány is a keresztyént használta, de Káldi György 1626-ban kiadott első teljes magyar nyelvű katolikus bibliafordítása is ezt a szót említi. A keresztyén szó használatának helyességét egyébként még az 1967-ben kiadott katolikus fordítású Biblia magyarázata is helyesnek tartja, amikor azt írja, hogy a keresztyén szó jelentése „szóról szóra annyit jelent, mint Krisztus követője, tanítványa, híve”.

Hogy megjelent a keresztény változat, azt „természetesen” a hitvitáknak köszönhetjük. Katolikus papok kezdték el használni a 18. században, azzal az indokkal, hogy az igazi egyház elnevezése a kereszt szóból ered. A római és görög katolikus egyházak papjai aztán lassan ezt a formát kezdték használni, míg a református és evangélikus egyház maradt a keresztyén változatnál.

Tekintettel arra, hogy Magyarország lakosságának döntő többsége katolikus, a MTA helyesírási szótára a keresztény szót tekinti hivatalosnak, de engedi, így nem tekinti helytelennek az eredeti szóhasználatot. Tegyük hozzá, hogy az Akadémia a szóhasználatot nem teológiai szempontok szerint vizsgálja.

Mindenesetre etimológiailag a keresztyén kifejezés a helyes, a kereszt(y)én(y)ség ugyanis Krisztusról kapta a nevét, nem a keresztről, vagy a keresztelésről, amit egyébként más nyelvekben nem is így mondanak, mint pl. cross (kereszt) és baptism (keresztelés), míg a Christ (Krisztus) -ból jön a christian (krisztusi, kereszt(y)én(y)).

Ismeretszerzés után döbbenet. Messze nem azon döbbenek meg, hogy „csinált” különbségekből eredő problémát hajszolunk, hanem azon, hogy hiába tesszük „helyre” az alapokat, akkor is a saját igazunkat hajtogatjuk. Így, és ebben nőttünk fel. És a legmegdöbbentőbb mégis az, hogy hiába igyekszünk ismeretet „terjeszteni”, mintha nem hozna változást, egymáshoz közeledést, elfogadást.

Nem jó abban élni, hogy „én” jobb vagyok itt bárkinél. Ugyan kinél lehetnék jobb? Mivel lehetnék több, mint a másik ember? Hogyan lehetnék „hívőbb” másnál?

Amikor annak ideje eljön, Isten nem fogja megkérdezni tőlünk, hogy melyik egyházba, melyik templomba jártam? De azt igen, hogy miért gyűlölködtem, irigykedtem; miért nem szerettem? Miért nem fogadtam el a másik embert? Miért nem tettem valamit magamért, életemért, környezetemért, közösségemért? Sőt, lehet azt is megkérdezi, miért zárkóztam be egy „keresztény”, vagy „keresztyén” szappanbuborékba, és miért zártam ki mindenki mást?!

Az elfogadás és megbecsülés elfáradt szavakká lettek, de miért ne tölthetnénk meg újra tartalommal? Másoknak bizonyítunk, másoknak akarunk megfelelni, és ebben a futásban elfáradunk, kiürülünk. Illúziók lapátjai temettek már el nagyon sok embert. Mi miért mennénk abba az irányba? Én, miért mennék arra?

Én keresztyén. Te keresztény. És akkor?

Vajon nem vagyunk-e mindketten Krisztus gyermekei, akik Őt kívánjuk követni, megélni? Vajon nem ugyanazt az Istent szólítjuk-e meg, amikor imára kulcsoljuk kezünket? Az egységünkben különbözünk, és a különbségeinkben vagyunk egyek. Mindnyájan katolikusok, mindnyájan egyetemesek! Mindnyájan az Egyetemes Anyaszentegyház tagjai, Krisztus gyermekei!

 

 

 

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon